Zsoltárok 70

1 A karmesternek. Dávidtól. Emlékeztetésül. Isten, megmentésemre, Örökkévaló, segítségemre siess!

In finem, Psalmus David, In rememorationem, quod salvum fecerit eum Dominus. Deus in adiutorium meum intende: Domine ad adiuvandum me festina.

2 Szégyenűljenek meg és gyalázásúl legyenek, a kik lelkemre törnek; hátráljanak meg és piruljanak el, a kik bajomat kívánják.

Confundantur, et revereantur, qui quærunt animam meam:

3 Forduljanak vissza szégyenük miatt, kik azt mondják: Hah, hah!

Avertantur retrorsum, et erubescant, qui volunt mihi mala: Avertantur statim erubescentes, qui dicunt mihi: Euge, euge.

4 Örvendjenek és örüljenek mind a te keresőid, és mondják mindig: nagy az Isten! a kik szeretik segítségedet!

Exultent et lætentur in te omnes qui quærunt te, et dicant semper: Magnificetur Dominus: qui diligunt salutare tuum.

5 Én pedig szegény vagyok és szűkölködő, Isten siess felém; segítségem és szabadítóm vagy, Örökkévaló, ne késsél!

Ego vero egenus, et pauper sum: Deus adiuva me. Adiutor meus, et liberator meus es tu: Domine ne moreris.