Zsoltárok 66

1 A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;

In finem, Canticum Psalmi resurrectionis. Iubilate Deo omnis terra,

2 zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,

psalmum dicite nomini eius: date gloriam laudi eius.

3 mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.

Dicite Deo quam terribilia sunt opera tua Domine! in multitudine virtutis tuæ mentientur tibi inimici tui.

4 Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.

Omnis terra adoret te, et psallat tibi: psalmum dicat nomini tuo.

5 Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.

Venite, et videte opera Dei: terribilis in consiliis super filios hominum.

6 Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.

Qui convertit mare in aridam, in flumine pertransibunt pede: ibi lætabimur in ipso.

7 Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.

Qui dominatur in virtute sua in æternum, oculi eius super gentes respiciunt: qui exasperant non exaltentur in semetipsis.

8 Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:

Benedicite Gentes Deum nostrum: et auditam facite vocem laudis eius,

9 a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.

Qui posuit animam meam ad vitam: et non dedit in commotionem pedes meos.

10 Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.

Quoniam probasti nos Deus: igne nos examinasti, sicut examinatur argentum.

11 Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;

Induxisti nos in laqueum, posuisti tribulationes in dorso nostro:

12 nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.

imposuisti homines super capita nostra. Transivimus per ignem et aquam: et eduxisti nos in refrigerium.

13 Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;

Introibo in domum tuam in holocaustis: reddam tibi vota mea,

14 a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.

quæ distinxerunt labia mea. Et locutum est os meum, in tribulatione mea.

15 Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.

Holocausta medullata offeram tibi cum incenso arietum: offeram tibi boves cum hircis.

16 Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.

Venite, audite, et narrabo, omnes qui timetis Deum, quanta fecit animæ meæ.

17 Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.

Ad ipsum ore meo clamavi, et exaltavi sub lingua mea.

18 Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!

Iniquitatem si aspexi in corde meo, non exaudiet Dominus.

19 Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.

Propterea exaudivit Deus, et attendit voci deprecationis meæ.

20 Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.

Benedictus Deus, qui non amovit orationem meam, et misericordiam suam a me.