Zsoltárok 65
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Ének. Hozzád illő a dicsérő dal, oh Isten, Cziónban, és neked fizettessék a fogadalom!
In finem, Psalmus David, Canticum Hieremiæ, et Ezechielis populo transmigrationis, cum inciperent exire. Te decet hymnus Deus in Sion: et tibi reddetur votum in Ierusalem.
2 Meghallója az imának, te eléd járul minden halandó.
Exaudi orationem meam: ad te omnis caro veniet.
3 A bűnök dolgai elhatalmasodtak rajtam; bűntetteinket, te bocsásd meg azokat!
Verba iniquorum prævaluerunt super nos: et impietatibus nostris tu propitiaberis.
4 Boldog, a kit megválasztasz és közeledni engedsz, hogy lakozzék udvaraidban! Hadd lakjunk jól javával házadnak, szent templomodnak!
Beatus, quem elegisti, et assumpsisti: inhabitabit in atriis tuis. Replebimur in bonis domus tuæ: sanctum est templum tuum,
5 Félelmetes dolgokkal igazságban hallgass meg minket, üdvünk Istene, bizodalma mind a föld végeinek és a távoli tengernek;
mirabile in æquitate. Exaudi nos Deus salutaris noster, spes omnium finium terræ, et in mari longe.
6 a ki megszilárdítja a hegyeket erejével, felövezkedve hatalommal,
Præparans montes in virtute tua, accinctus potentia:
7 lecsillapítja tengerek zajongását, hullámaik zajongását és nemzetek zúgását.
qui conturbas profundum maris sonum fluctuum eius. Turbabuntur gentes,
8 S megfélemedtek a végek lakói jeleidtől, reggel és est keletjeit megujjongtatod.
et timebunt qui habitant terminos a signis tuis: exitus matutini et vespere delectabis.
9 Gondoltál tt földre és megáztattad, bőven meggazdagítod, Isten patakjából, mely vizzel teli; elkészíted gabnájukat, mert így készíted őt elő:
Visitasti terram et inebriasti eam: multiplicasti locupletare eam. Flumen Dei repletum est aquis, parasti cibum illorum: quoniam ita est præparatio eius.
10 barázdáit öntözve, lelapítva göröngyeit, záporesővel megpuhítod, megáldod növényzetét.
Rivos eius inebria, multiplica genimina eius: in stillicidiis eius lætabitur germinans.
11 Megkoronázod az esztendőt jóságoddal, és ösvényeid zsiradéktól csurognak.
Benedices coronæ anni benignitatis tuæ: et campi tui replebuntur ubertate.
12 Csurognak a puszta tanyái s ujjongással övezkednek a halmok;
Pinguescent speciosa deserti: et exultatione colles accingentur.
13 öltöttek juhokat a rétek és a völgyek gabonába burkolóznak, riadoznak meg énekelnek!
Induti sunt arietes ovium, et valles abundabunt frumento: clamabunt, etenim hymnum dicent.
