Zsoltárok 52

1 A karmesternek. Oktató dal Dávidtól. Mikor eljött az edómi Dóég s jelentette Sáulnak, és mondta neki: Dávid bement Achímélek házába. Mit dicsekszel a rosszasággal, vitéz te? Isten szeretete egész nap tart.

Što se hvališ nevaljalstvom, silni? Milost je Božija svaki dan sa mnom.

2 Veszedelmet gondol ki a nyelved, akár köszörült borotva. te csalárdság cselekvője!

Nepravdu izmišlja jezik tvoj; on je u tebe kao britva naoštrena, lukavi!

3 Szeretsz rosszat, inkább mint jót, hazugságot inkább mint igazságot beszélni. Széla.

Voliš zlo nego dobro, voliš lagati nego istinu govoriti.

4 Szeretsz minden ártalmas beszédet, csalárdságos nyelvet.

Ljubiš svakojake rijeèi od pogibli, i jezik lukav.

5 Le is ront téged az Isten mindétig, elvonszol és kiszakít téged a sátorból, és gyökerestől kitép az élők országából. Széla.

Toga radi Bog æe te poraziti sasvijem, izbaciæe te i išèupaæe te iz stana, i korijen tvoj iz zemlje živijeh.

6 Majd látják az igazak és félnek, és ő fölötte nevetnek:

Vidjeæe pravednici i pobojaæe se, i potsmijevaæe mu se:

7 Íme a férfi, ki nem Istent teszí erősségének, hanem sok gazdagságában bízik, hatalmaskodik vágyában!

Gle èovjeka koji ne držaše u Bogu krjeposti svoje, nego se uzdaše u velièinu bogatstva svojega i utvrðivaše se zloæom svojom.

8 Én pedig olyan vagyok, mint a zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten szeretetében mindörökké.

A ja, kao maslina zelena u domu Gospodnjem, uzdam se u milost Božiju bez prestanka i dovijeka.

9 Magasztallak örökké, hogy megcselekedted, és remélem nevedet, mert jóságos az jámboraidnak előtte.

Dovijeka æu hvaliti tebe, jer dobro èiniš, i uzdaæu se u ime tvoje; jer si dobar k svecima svojim.