Zsoltárok 51

1 a karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Mikor odament Nátán próféta hozzá, a midőn bement volt Bát-Sébához. Könyörülj rajtam, Istenem, kegyelmed szerint; irgalmad bősége szerint töröld el bűntetteimet.

Smiluj se na me, Bože, po milosti svojoj, i po velikoj dobroti svojoj oèisti bezakonje moje.

2 Sokszorosan moss meg engem bűnömtől, és vétkemtől tisztíts meg.

Operi me dobro od bezakonja mojega, i od grijeha mojega oèisti me.

3 Mert bűntetteimet tudom én, és vétkem előttem van mindig.

Jer ja znam prijestupe svoje, i grijeh je moj jednako preda mnom.

4 Egyedül ellened vétkeztem, a mi rossz a szemeidben, azt tettem; azért, hogy igaznak bizonyulj szóltadban, jogosnak itéltedben.

Samome tebi zgriješih, i na tvoje oèi zlo uèinih, a ti si pravedan u rijeèima svojim i èist u sudu svojem.

5 Lám, bűnben születtem, s vétekben fogant engem anyám.

Gle, u bezakonju rodih se, i u grijehu zatrudnje mati moja mnom.

6 Lám, igazat kivánsz a vesékben, s a bensőben bölcseséget tudatsz velem.

Gle, istinu ljubiš u srcu, i iznutra javljaš mi mudrost.

7 Tisztíts meg engem izsóppal, hogy tiszta legyek, moss meg, hogy hónál fehérebb legyek.

Pokropi me isopom, i oèistiæu se; umij me, i biæu bjelji od snijega.

8 Hallass velem vígságot és örömet, újjongjanak a csontok, melyeket összezúztál.

Daj mi da slušam radost i veselje, da se prenu kosti koje si potro.

9 Rejtsd el arczodat vétkeimtől s mind a bűneimet töröld el.

Odvrati lice svoje od grijeha mojih, i sva bezakonja moja oèisti.

10 Tiszta szívet teremts nekem, Isten, és szilárd szell emet ujíts meg én bennem.

Uèini mi, Bože, èisto srce, i duh prav ponovi u meni.

11 Ne vess el engem színed elöl, s szent szellemedet ne vedd el tőlem.

Nemoj me odvrgnuti od lica svojega, i svetoga duha svojega nemoj uzeti od mene.

12 Add vissza nekem üdvöd vígságát, és készséges szellemmel támassz engem.

Vrati mi radost spasenja svojega, i duh vladalaèki neka me potkrijepi.

13 Hadd tanítsam az elpártolókat útjaidra, hogy a vétkesek hozzád megtérjenek.

Nauèiæu bezakonike putovima tvojim, i grješnici k tebi æe se obratiti.

14 Ments meg engem vérbűntől, Isten, segedelmem Istene; újjongjon a nyelvem igazságodon.

Izbavi me od krvi, Bože, Bože, spasitelju moj, i jezik æe moj glasiti pravdu tvoju.

15 Uram, ajkaimat nyisd meg, hogy szájam hirdesse dicséretedet.

Gospode! otvori usta moja, i ona æe kazati hvalu tvoju.

16 Mert nem kivánsz vágóáldozatot, hisz adnám; égőáldozatot nem kedvelsz.

Jer žrtve neæeš: ja bih je prinio; za žrtve paljenice ne mariš.

17 Istennek vágóáldozatai: megtört lélek; megtört, zúzott szívet, oh Isten, nem vetsz meg.

Žrtva je Bogu duh skrušen, srca skrušena i poništena ne odbacuješ, Bože.

18 Tégy jót Cziónnal kedvességedben, építsd fel Jeruzsálem falait;

Po dobroti svojoj, Gospode, èini dobro Sionu, podigni zidove Jerusalimske.

19 akkor kivánsz majd igazsággal való vágóáldozatokat, égőáldozatot és egész áldozatot, akkor tulkok feljutnak oltárodra.

Onda æe ti biti mile žrtve pravde, prinosi i žrtve paljenice; onda æe metati na žrtvenik tvoj teoce.