Zsoltárok 44

1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.

Bože, svojim ušima slušasmo, oci nam naši pripovijedaše djelo koje si uèinio u njihovo vrijeme, u staro vrijeme.

2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.

Rukom svojom izgnao si narode, a njih posadio; iskorijenio si plemena, a njih namnožio.

3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.

Jer ne zadobiše zemlje svojim maèem, niti im mišica njihova pomože, nego tvoja desnica i tvoja mišica, i svjetlost lica tvojega, jer ti bijahu omiljeli.

4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!

Bože, care moj, ti si onaj isti, pošlji pomoæ Jakovu!

5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.

S tobom æemo izbosti neprijatelje svoje, i s imenom tvojim izgaziæemo one koji ustaju na nas.

6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;

Jer se ne uzdam u luk svoj, niti æe mi maè moj pomoæi.

7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.

Nego æeš nas ti izbaviti od neprijatelja našijeh, i nenavidnike naše posramiæeš.

8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.

Bogom æemo se hvaliti svaki dan, i ime tvoje slaviæemo dovijeka.

9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;

Ali sad si nas povrgao i posramio, i ne ideš s vojskom našom.

10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.

Obraæaš nas te bježimo ispred neprijatelja, i neprijatelji nas naši haraju.

11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.

Dao si nas kao ovce da nas jedu, i po narodima rasijao si nas.

12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.

U bescjenje si prodao narod svoj, i nijesi mu podigao cijene.

13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.

Dao si nas na potsmijeh susjedima našijem, da nam se rugaju i sramote nas koji žive oko nas.

14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.

Naèinio si od nas prièu u naroda, gledajuæi nas mašu glavom tuðinci.

15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,

Svaki je dan sramota moja preda mnom, i stid je popao lice moje

16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.

Od rijeèi potsmjevaèevih i rugaèevih, i od pogleda neprijateljevih i osvetljivèevih.

17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,

Sve ovo snaðe nas; ali ne zaboravismo tebe, niti prestupismo zavjeta tvojega.

18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,

Ne otstupi natrag srce naše, i stope naše ne zaðoše s puta tvojega.

19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.

Kad si nas bio u zemlji zmajevskoj, i pokrivao nas sjenom smrtnijem,

20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:

Onda da bijasmo zaboravili ime Boga svojega i podigli ruke svoje k Bogu tuðemu,

21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!

Ne bi li Bog iznašao to? Jer on zna tajne u srcu.

22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.

A ubijaju nas za tebe svaki dan; s nama postupaju kao s ovcama klanicama.

23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!

Ustani, što spavaš, Gospode! Probudi se, nemoj odbaciti zasvagda.

24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.

Zašto kriješ lice svoje? zaboravljaš nevolju i muku našu?

25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.

Duša naša pade u prah, tijelo je naše baèeno na zemlju.

26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!

Ustani, pomoæi naša, i izbavi nas radi milosti svoje.