< Zsoltárok 147 >

1 Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
Lobet Jehova! Denn es ist gut, unseren Gott zu besingen; denn es ist lieblich, es geziemt sich Lobgesang.
2 Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
Jehova baut Jerusalem, die Vertriebenen Israels sammelt er.
3 Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
Der da heilt, die zerbrochenen Herzens sind, und ihre Wunden verbindet;
4 számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
der da zählt die Zahl der Sterne, sie alle nennt mit Namen.
5 Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
Groß ist unser Herr, und groß an Macht; seiner Einsicht ist kein Maß.
6 Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
Jehova hält aufrecht die Elenden; er erniedrigt bis zur Erde die Gesetzlosen.
7 Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
Stimmet Jehova einen Lobgesang an, singet Psalmen unserem Gott mit der Laute!
8 A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
Ihm, der die Himmel mit Wolken bedeckt, der Regen bereitet für die Erde, der Gras sprossen läßt auf den Bergen;
9 megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
der dem Vieh sein Futter gibt, den jungen Raben, die da rufen.
10 Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
Er hat nicht Lust an der Stärke des Rosses, noch Gefallen an den Beinen des Mannes;
11 Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
Jehova hat Gefallen an denen, die ihn fürchten, an denen, die auf seine Güte harren.
12 Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
Rühme, Jerusalem, Jehova! Lobe, Zion, deinen Gott!
13 Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
Denn er hat befestigt die Riegel deiner Tore, hat deine Kinder gesegnet in deiner Mitte;
14 Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
Er, der Frieden stellt in deine Grenzen, dich sättigt mit dem Fette des Weizens;
15 ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
der seinen Befehl auf die Erde sendet: sehr schnell läuft sein Wort;
16 ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
der Schnee gibt wie Wolle, Reif wie Asche streut;
17 dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
der sein Eis wirft wie Brocken: wer kann bestehen vor seinem Frost?
18 Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
Er sendet sein Wort und schmelzt sie; er läßt seinen Wind wehen: es rieseln die Wasser.
19 Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
Er verkündet Jakob sein Wort, Israel seine Satzungen und seine Rechte.
20 Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
Keiner Nation hat er also getan; und die Rechte, sie haben sie nicht gekannt. Lobet Jehova!

< Zsoltárok 147 >