Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Canticum graduum. Ad Dominum cum tribularer clamavi: et exaudivit me.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Domine libera animam meam a labiis iniquis, et a lingua dolosa.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Quid detur tibi, aut quid apponatur tibi ad linguam dolosam?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Sagittæ potentis acutæ, cum carbonibus desolatoriis.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Heu mihi, quia incolatus meus prolongatus est: habitavi cum habitantibus Cedar:

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

multum incola fuit anima mea.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Cum his, qui oderunt pacem, eram pacificus: cum loquebar illis, impugnabant me gratis.