Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Ein Stufenlied. Zu Jehova rief ich in meiner Bedrängnis, und er erhörte mich.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Jehova, errette meine Seele von der Lippe der Lüge, von der Zunge des Truges!

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Was soll man dir geben und was dir hinzufügen, du Zunge des Truges?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Scharfe Pfeile eines Gewaltigen, samt glühenden Kohlen der Ginster.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Wehe mir, daß ich weile in Mesech, daß ich wohne bei den Zelten Kedars!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Lange hat meine Seele bei denen gewohnt, die den Frieden hassen.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Ich will nur Frieden; aber wenn ich rede, so sind sie für Krieg.