Zsoltárok 108

1 Ének. Zsoltár Dávidtól. Szilárd a szivem, oh Isten, hadd énekelek, hadd zengek – méltóságom is!

Canticum Psalmi ipsi David. Paratum cor meum Deus, paratum cor meum: cantabo, et psallam in gloria mea.

2 Ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!

Exurge gloria mea, exurge psalterium, et cithara: exurgam diluculo.

3 Magasztallak téged népek közt, Örökkévaló, és zengek neked a nemzetek közt.

Confitebor tibi in populis Domine: et psallam tibi in nationibus.

4 Mert nagy az egeken felül szereteted s a felhőkig igazságod.

Quia magna est super cælos misericordia tua: et usque ad nubes veritas tua:

5 Emelkedjél az egek fölé, oh Isten, s az egész föld fölé dicsőségeddel!

Exaltare super cælos Deus, et super omnem terram gloria tua:

6 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

ut liberentur dilecti tui. Salvum fac dextera tua, et exaudi me:

7 Isten beszélt szentségében: hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

Deus locutus est in sancto suo: Exultabo, et dividam Sichimam, et convallem tabernaculorum dimetiar.

8 Enyém Gileád, enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvény-pálczám.

Meus est Galaad, et meus est Manasses: et Ephraim susceptio capitis mei. Iuda rex meus:

9 Móáb mosdómedenczém, Edómra vetem sarumat, Peléset fölött riadozom.

Moab lebes spei meæ. In Idumæam extendam calceamentum meum: mihi alienigenæ amici facti sunt.

10 Ki vezet engem az erősített várba, ki vezérel engem Edómig?

Quis deducet me in civitatem munitam? quis deducet me usque in Idumæam?

11 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

Nonne tu Deus, qui repulisti nos, et non exibis Deus in virtutibus nostris?

12 Adj nekünk segítséget a szorongatótól, hisz hiábavaló embernek segedelme.

Da nobis auxilium de tribulatione: quia vana salus hominis.

13 Istennel végzünk hatalmast, és ő letiporja szorongatóinkat.

In Deo faciemus virtutem: et ipse ad nihilum deducet inimicos nostros.