Zsoltárok 107

1 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!

Hvalite Gospoda, jer je dobar; jer je dovijeka milost njegova.

2 Ezt mondják az Örökkévaló megváltottjai, akiket megváltott szorongatónak kezéből,

Tako neka reku koje je izbavio Gospod, koje je izbavio iz ruke neprijateljeve,

3 és országokból gyűjtötte őket össze: keletről és nyugatról, északról és a tenger felől.

Skupio ih iz zemalja, od istoka i zapada, od sjevera i mora.

4 Tévelyegtek a pusztában, sivatag úton, lakó várost nem találtak;

Lutaše po pustinji gdje se ne živi, puta gradu naseljenome ne nahodiše;

5 éhesek, szomjasak is, lelkük ellankad ő bennök.

Bjehu gladni i žedni, i duša njihova iznemagaše u njima;

6 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megmentette őket,

Ali zavikaše ka Gospodu u tuzi svojoj; i izbavi ih iz nevolje njihove.

7 járatta őket egyenes úton, hogy lakó városba menjenek.

I izvede ih na prav put, koji ide u grad naseljeni.

8 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelemért, és csodatotteiért az emberfiaival;

Neka hvale Gospoda za milost njegovu, i za èudesa njegova radi sinova ljudskih!

9 mert jóllakatta az elepedt lelket, s az éhes lelket megtöltötte jóval!

Jer siti dušu taštu, i dušu gladnu puni dobra.

10 Kik sötétségben és homályban ülnek, nyomorúságnak s vasnak foglyai,

Sjedješe u tami i u sjenu smrtnom, okovani u tugu i u gvožðe;

11 mert engedetlenkedtek Isten szavai iránt és a Legfelsőnek tanácsát megvetették;

Jer ne slušaše rijeèi Božijih, i ne mariše za volju višnjega.

12 hát megalázta szenvedésben szivöket, megbotlottak s nincs, ki segítsen.

On poništi srce njihovo stradanjem; spotakoše se, i ne bješe ko da pomože.

13 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,

Ali zavikaše ka Gospodu u tuzi svojoj, i izbavi ih iz nevolje njihove;

14 kivezeti őket sötétségből és homályból, és kötelékeiket szétszakítja.

Izvede ih iz tame i sjena smrtnoga, i raskide okove njihove.

15 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival;

Neka hvale Gospoda za milost njegovu, i za èudesa njegova radi sinova ljudskih!

16 mert összetört érczajtókat és vasreteszeket szétvágott.

Jer razbi vrata mjedena, i prijevornice gvozdene slomi.

17 Akik oktalanok bűntettük útja miatt és bűneik miatt sanyarognak,

Bezumnici stradaše za nevaljale putove svoje, i za nepravde svoje.

18 minden eledelt utál a lelkük s eljutottak a halál kapuihoz.

Svako se jelo gadilo duši njihovoj, i doðoše do vrata smrtnijeh.

19 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,

Ali zavikaše ka Gospodu u tuzi svojoj, i izbavi ih iz nevolje njihove.

20 igéjét küldi és meggyógyítja őket s kiszabadítja vermeikből;

Posla rijeè svoju i iscijeli ih, i izbavi ih iz groba njihova.

21 adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatotteiért az emberfiaival,

Neka hvale Gospoda za milost njegovu, i za èudesa njegova radi sinova ljudskih!

22 s áldozzanak hálaáldozatokat, s beszéljék el tetteit ujjongással!

I neka prinesu žrtvu za hvalu, i kazuju djela njegova u pjesmama!

23 Kik tengerre szállanak hajókon, munkát végeznek nagy vizeken,

Koji plove po moru na korabljima, i rade na velikim vodama,

24 ők látták az Örökkévaló tetteit és csodatetteit a mélységben:

Oni su vidjeli djela Gospodnja, i èudesa njegova u dubini.

25 szólt s támasztott szélvihart s az fölemelte hullámait,

Kaže, i diže se silan vjetar, i ustaju vali na njemu,

26 fölszállnak égbe, lesülyednek mélységekbe, lelkük elcsüggedt a bajban,

Dižu se do nebesa i spuštaju do bezdana: duša se njihova u nevolji razliva;

27 forognak és inognak mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészik.

Posræu i ljuljaju se kao pijani; sve mudrosti njihove nestaje.

28 És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, és szorongásaikból kivezeti őket;

Ali zavikaše ka Gospodu u tuzi svojoj, i izvede ih iz nevolje njihove.

29 megállítja a vihart csendességgé s lecsillapodtak hullámaik;

On obraæa vjetar u tišinu, i vali njihovi umuknu.

30 s örültek, hogy elhallgattak, s elvezette őket kívánságuk révébe.

Vesele se kad se stišaju, i vodi ih u pristanište koje žele.

31 Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival,

Neka hvale Gospoda za milost njegovu, i za èudesa njegova radi sinova ljudskih!

32 s magasztalják őt népnek gyülekezetében s vének ülésében dicsérjék őt!

Neka ga uzvišuju na saboru narodnom, na skupštini starješinskoj slave ga!

33 Folyamokat tett pusztává s víznek eredőit tikkadtsággá,

On pretvara rijeke u pustinju, i izvore vodene u suhotu,

34 termékeny országot sós földdé a benne lakók rosszasága miatt;

Rodnu zemlju u slanu pustaru za nevaljalstvo onijeh koji žive na njoj.

35 pusztát tett vizes tóvá és sivatag földet víznek eredőivé,

On pretvara pustinju u jezera, i suhu zemlju u izvore vodene,

36 és letelepített ott éhezőket s lakó várost alapítottak.

I naseljava onamo gladne. Oni zidaju gradove za življenje;

37 Bevetettek mezőket és ültettek szőlőket, és gyümölcsöt, termést szerzettek.

Siju polja, sade vinograde i sabiraju ljetinu.

38 Megáldotta őket, s megsokasodtak nagyon és barmukat nem kevésbítette.

Blagosilja ih i množe se jako, i stoke im ne umaljuje.

39 De megkevesbedtek és meggörnyedtek bajnak és bánatnak nyomásától.

Prije ih bijaše malo, padahu od zla i nevolje, što ih stizaše.

40 Csúfot önt nemesekre s eltévelyítette őket úttalan pusztaságban;

On sipa sramotu na knezove, i ostavlja ih da lutaju po pustinji gdje nema putova.

41 de felmagasította a szükölködőt a nyomorúságból s olyanná tette a családokat, mint a juhok.

On izvlaèi ubogoga iz nevolje, i plemena množi kao stado.

42 Látják az egyenesek és örülnek, s minden jogtalanság elzárja száját.

Dobri vide i raduju se, a svako nevaljalstvo zatiskuje usta svoja.

43 Ki oly bölcs, hogy megőrizze ezeket, hogy ügyeljenek az Örökkévaló kegyelmeire.

Ko je mudar, neka zapamti ovo, i neka poznadu milosti Gospodnje.