Példabeszédek 7
1 Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.
Fili mi, custodi sermones meos, et præcepta mea reconde tibi. Fili
2 Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.
serva mandata mea, et vives: et legem meam quasi pupillam oculi tui:
3 Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.
liga eam in digitis tuis, scribe illam in tabulis cordis tui.
4 Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;
Dic sapientiæ, soror mea es: et prudentiam voca amicam tuam,
5 hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.
ut custodiant te a muliere extranea, et ab aliena, quæ verba sua dulcia facit.
6 Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.
De fenestra enim domus meæ per cancellos prospexi,
7 Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:
et video parvulos, considero vecordem iuvenem,
8 elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,
qui transit per plateam iuxta angulum, et prope viam domus illius, graditur
9 szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.
in obscuro, advesperascente die, in noctis tenebris, et caligine.
10 S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;
Et ecce occurrit illi mulier ornatu meretricio, præparata ad capiendas animas: garrula, et vaga,
11 zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:
quietis impatiens, nec valens in domo consistere pedibus suis,
12 egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.
nunc foris, nunc in plateis, nunc iuxta angulos insidians.
13 Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:
Apprehensumque deosculatur iuvenem, et procaci vultu blanditur, dicens:
14 Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;
Victimas pro salute vovi, hodie reddidi vota mea.
15 azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.
idcirco egressa sum in occursum tuum, desiderans te videre, et reperi.
16 Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;
Intexui funibus lectulum meum, stravi tapetibus pictis ex Ægypto.
17 behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.
aspersi cubile meum myrrha, et aloe, et cinnamomo.
18 Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.
Veni, inebriemur uberibus, et fruamur cupitis amplexibus, donec illucescat dies.
19 Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;
non est enim vir in domo sua, abiit via longissima.
20 a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.
sacculum pecuniæ secum tulit: in die plenæ lunæ reversurus est in domum suam.
21 Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.
Irretivit eum multis sermonibus, et blanditiis labiorum protraxit illum.
22 Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;
Statim eam sequitur quasi bos ductus ad victimam, et quasi agnus lasciviens, et ignorans quod ad vincula stultus trahatur,
23 mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.
donec transfigat sagitta iecur eius: velut si avis festinet ad laqueum, et nescit quod de periculo animæ illius agitur.
24 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:
Nunc ergo fili mi, audi me, et attende verbis oris mei.
25 ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;
Ne abstrahatur in viis illius mens tua: neque decipiaris semitis eius.
26 mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.
multos enim vulneratos deiecit, et fortissimi quique interfecti sunt ab ea.
