Példabeszédek 5
1 Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
Fili mi, attende ad sapientiam meam, et prudentiæ meæ inclina aurem tuam,
2 hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
ut custodias cogitationes, et disciplinam labia tua conservent. Ne attendas fallaciæ mulieris.
3 Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
favus enim distillans labia meretricis, et nitidius oleo guttur eius.
4 de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
novissima autem illius amara quasi absinthium, et acuta quasi gladius biceps.
Pedes eius descendunt in mortem, et ad inferos gressus illius penetrant. (Sheol h7585)
6 az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
Per semitam vitæ non ambulant, vagi sunt gressus eius, et investigabiles.
7 Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
Nunc ergo fili mi audi me, et ne recedas a verbis oris mei.
8 Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
Longe fac ab ea viam tuam, et ne appropinques foribus domus eius.
9 Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
Ne des alienis honorem tuum, et annos tuos crudeli.
10 nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
ne forte implentur extranei viribus tuis, et labores tui sint in domo aliena,
11 Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
et gemas in novissimis, quando consumseris carnes tuas et corpus tuum, et dicas:
12 és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
Cur detestatus sum disciplinam, et increpationibus non acquievit cor meum,
13 és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
nec audivi vocem docentium me, et magistris non inclinavi aurem meam?
14 Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
Pene fui in omni malo, in medio ecclesiæ et synagogæ.
15 Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
Bibe aquam de cisterna tua, et fluenta putei tui:
16 Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
Deriventur fontes tui foras, et in plateis aquas tuas divide.
17 Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
Habeto eas solus, nec sint alieni participes tui.
18 Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
Sit vena tua benedicta, et lætare cum muliere adolescentiæ tuæ:
19 Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
cerva charissima, et gratissimus hinnulus. ubera eius inebrient te in omni tempore, in amore eius delectare iugiter.
20 hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
Quare seduceris fili mi ab aliena, et foveris in sinu alterius?
21 Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
Respicit Dominus vias hominis, et omnes gressus eius considerat.
22 Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
Iniquitates suas capiunt impium, et funibus peccatorum suorum constringitur.
23 Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
Ipse morietur, quia non habuit disciplinam, et in multitudine stultitiæ suæ decipietur.
