Példabeszédek 6

1 Fiam, ha kezes lettél felebarátodnál, tenyeredet összecsaptad az idegennél,

Sine moj, kad se podjemèiš za prijatelja svojega, i daš ruku svoju tuðincu,

2 tőrbe jutottál szájad mondásai által, megfogattál szájad mondásai által:

Vezao si se rijeèima usta svojih, uhvatio si se rijeèima usta svojih.

3 tedd ezt ugyan, fiam, hogy megmenekülj, minthogy felebarátod markába kerültél: menj, tiportasd magadat és ostromold felebarátodat;

Zato uèini tako, sine moj, i oprosti se, jer si dopao u ruke bližnjemu svojemu; idi, pripadni, i navali na bližnjega svojega.

4 ne engedj álmot szemeidnek, sem szendergést szempilláidnak;

Ne daj sna oèima svojima, ni vjeðama svojima drijema.

5 menekülj, mint szarvas a kézből, s mint a madár a madarász kezéből.

Otmi se kao srna iz ruke lovcu, i kao ptica iz ruke ptièaru.

6 Menj a hangyához, rest, nézd útjait, hogy okulj:

Idi k mravu, ljenivèe, gledaj putove njegove, i omudraj.

7 ő, a kinek nincs vezére, felügyelője és uralkodója,

Nema voða ni upravitelja ni gospodara;

8 elkészíti nyáron a kenyerét, összegyűjtötte aratáskor az eledelét.

I opet pripravlja ljeti sebi hranu, zbira uz žetvu piæu svoju.

9 Meddig, rest, fogsz feküdni, mikor kelsz fel álmodból?

Dokle æeš, ljenivèe, ležati? kad æeš ustati od sna svojega?

10 Egy kis alvás, egy kis szendergés; egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj:

Dok malo prospavaš, dok malo prodrijemlješ, dok malo sklopiš ruke da prilegneš,

11 majd eljön, mint vándor, a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.

Utom æe doæi siromaštvo tvoje kao putnik i oskudica tvoja kao oružan èovjek.

12 Alávaló ember, jogtalan férfi, szájnak görbeségével jár,

Èovjek nevaljao i nitkov hodi sa zlijem ustima;

13 hunyorgat szemeivel, kapargat lábaival, mutogat ujjaival;

Namiguje oèima, govori nogama, pokazuje prstima;

14 ferdeség a szívében, rosszat kohol minden időben, viszályokat indít.

Svaka mu je opaèina u srcu, kuje zlo svagda, zameæe svaðu.

15 Azért hirtelen jön meg szerencsétlensége, rögtön megtöretik és nincsen gyógyulás.

Zato æe ujedanput doæi pogibao njegova, èasom æe se satrti i neæe biti lijeka.

16 Hat dolog van, a mit gyűlöl az Örökkévaló és hét, a mi lelkének utálata:

Na ovo šestoro mrzi Gospod, i sedmo je gad duši njegovoj:

17 Fennhéjázó szemek, hazug nyelv, és ártatlan vért ontó kezek;

Oèi ponosite, jezik lažljiv i ruke koje proljevaju krv pravu,

18 szív, mely jogtalan gondolatokat kohol, lábak, melyek futva sietnek a rosszra;

Srce koje kuje zle misli, noge koje brzo trèe na zlo,

19 hazugságnak lehelője, hamis tanú, s a ki viszályokat indít testvérek közt.

Lažan svjedok koji govori laž, i ko zameæe svaðu meðu braæom.

20 Óvd meg, fiam, atyád parancsát és el ne hagyjad anyád tanítását;

Èuvaj, sine moj, zapovijest oca svojega, i ne ostavljaj nauke matere svoje.

21 kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd azokat nyakadra.

Priveži ih sebi na srce zasvagda, i spuèi ih sebi oko grla.

22 Mikor jársz, az vezetni fog téged, mikor lefekszel, őrködik feletted, s mikor felébredtél, az beszélget veled.

Kuda god poðeš, vodiæe te; kad zaspiš, èuvaæe te; kad se probudiš, razgovaraæe te;

23 Mert mécses a parancs és a tan világosság, és élet útja az oktatásnak feddései.

Jer je zapovijest žižak, i nauka je vidjelo, i put je životni karanje koje pouèava;

24 Hogy megőrizzen téged a rossz asszonytól, a simanyelvű idegen nőtől.

Da te èuvaju od zle žene, od jezika kojim laska žena tuða.

25 Ne kívánd meg szépségét szívedben, s el ne fogjon téged szempilláival.

Ne zaželi u srcu svom ljepote njezine, i nemoj da te uhvati vjeðama svojim.

26 Mert parázna asszonyért egy czipó kenyérre jutsz, s férjes asszony a drága lelket vadássza.

Jer sa žene kurve spada èovjek na komad hljeba, i žena pusta lovi dragocjenu dušu.

27 Kaparhat-e valaki tüzet az ölében és ruhái el nem égnek,

Hoæe li ko uzeti ognja u njedra a haljine da mu se ne upale?

28 avagy járhat-e valaki parázson és lábai meg nem perzselődnek?

Hoæe li ko hoditi po živom ugljevlju a nogu da ne ožeže?

29 Olyan az, a ki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlenül, bárki hozzányúl.

Tako biva onome koji ide k ženi bližnjega svojega; neæe biti bez krivice ko je se god dotakne.

30 Nem gúnyolják a tolvajt, midőn lop, hogy kielégítse lelkét, midőn éhezik;

Ne sramote lupeža koji ukrade da nasiti dušu svoju, buduæi gladan;

31 ha rajtakapják, hétszeresen fizet, házának egész vagyonát odaadja.

Nego kad ga uhvate plati samosedmo, da sve imanje doma svojega.

32 Ki házasságot tör asszonnyal, esztelen; a ki önmagát megrontja, az cselekszi ezt.

Ali ko uèini preljubu sa ženom, bezuman je, dušu svoju gubi ko tako èini;

33 Kárt és szégyent talál, és gyalázata nem töröltetik el.

Muke i ruga dopada, i sramota se njegova ne može izbrisati.

34 Mert féltékenység a férfiúnak dühe s nem kímél a bosszú napján,

Jer je ljubavna sumnja žestoka u muža i ne štedi na dan osvete;

35 nincs tekintettel semmi váltságra s nem enged, noha sokasítod az ajándékot.

Ne mari ni za kakav otkup, i ne prima ako æeš i mnogo darova davati.