Példabeszédek 29

1 A feddés embere, a ki megkeményíti nyakát, hirtelen fog megtöretni és nincs gyógyulás.

Èovjek koji po karanju ostaje tvrdoglav, ujedanput æe propasti, da neæe biti lijeka.

2 Midőn sokasodnak az igazak, örül a nép; de midőn uralkodik a gonosz, nyög a nép.

Kad se umnožavaju pravednici, veseli se narod; a kad vlada bezbožnik, uzdiše narod.

3 Ember, ki bölcsességet szeret, megörvendezteti atyját, de a ki parázna nőkkel társul, elveszíti a vagyont.

Ko ljubi mudrost, veseli oca svojega; a ko se druži s kurvama, rasipa svoje dobro.

4 A király jog által fennállást ad az országnak, de az adók embere lerombolja.

Car pravdom podiže zemlju; a ko uzima mito, satire je.

5 Férfi, ki hízeleg felebarátjának, hálót terít ki lábainak.

Ko laska prijatelju svojemu, razapinje mrežu nogama njegovijem.

6 Rossz ember büntettében tőr van, de az igaz ujjong és örül.

U grijehu je zla èovjeka zamka, a pravednik pjeva i veseli se.

7 Ismeri az igaz a szegények jogát, a gonosz nem érti meg a tudást.

Pravednik razumije parbu nevoljnijeh, a bezbožnik ne mari da zna.

8 A csúfolás emberei fölszítják a várost, de a bölcsek lecsillapítják a haragot.

Potsmjevaèi raspaljuju grad, a mudri utišavaju gnjev.

9 Bölcs ember, ki pörösködik oktalan emberrel, akár háborog, akár mosolyog, nincs nyugta.

Mudar èovjek kad se pre s ludijem, ili se srdio ili smijao, nema mira.

10 A vérontás emberei gyűlölik a gáncstalant, és az egyenesek gondoskodnak lelkükről.

Krvopije mrze na bezazlenoga, a pravi se brinu za dušu njegovu.

11 Egész indulatát szabadon engedi a balga, de a bölcs utoljára lecsendesíti.

Sav gnjev svoj izliva bezumnik, a mudri ustavlja ga natrag.

12 Uralkodó, ki hazug szóra figyel, annak szolgái mind gonoszok.

Koji knez sluša lažne rijeèi, sve su mu sluge bezbožne.

13 Szegény és elnyomás embere találkoztak, mindkettejük szemeinek megvilágosítója az Örökkévaló.

Siromah i koji daje na dobit sretaju se; obojici Gospod prosvjetljuje oèi.

14 Király, ki igazsággal ítéli a szegényeket, annak trónja mindenkorra megszilárdul.

Koji car pravo sudi siromasima, njegov æe prijesto stajati dovijeka.

15 Vessző és intés bölcsességet ad, de a szabadjára eresztett fiú szégyent hoz anyjára.

Prut i kar daju mudrost, a dijete pusto sramoti mater svoju.

16 Midőn megsokasodnak a gonoszok, sokasodik a bűn, de az igazak meglátják elestüket.

Kad se umnožavaju bezbožnici, umnožavaju se grijesi, a pravednici æe vidjeti propast njihovu.

17 Fenyítsd fiadat és nyugalmat ad neked, és gyönyöröket szerez lelkednek.

Karaj sina svojega, i smiriæe te, i uèiniæe milinu duši tvojoj.

18 Látomás nélkül elvadul a nép, de a ki megőrzi a tant, boldog az!

Kad nema utvare, rasipa se narod; a ko drži zakon, blago njemu!

19 Szavak által nem okul a szolga, mert érti ugyan, de nincs felelet.

Rijeèima se ne popravlja sluga, jer ako i razumije, opet ne sluša.

20 Láttál embert, ki hirtelenkedik beszédében; inkább van a balgának reménye, mint neki.

Jesi li vidio èovjeka nagla u besjedi svojoj? više ima nadanja od bezumna nego od njega.

21 Ki elkényezteti ifjúkortól fogva szolgáját, a végén az úrfivá lesz.

Ako ko mazi slugu od malena, on æe najposlije biti sin.

22 Haragos ember viszályt gerjeszt, és indulatos embernél sok a bűntett.

Gnjevljiv èovjek zameæe svaðu, i ko je naprasit, mnogo griješi.

23 Az ember büszkesége megalázza őt, de az alázatos lelkű szert tesz tiszteletre.

Oholost ponižuje èovjeka, a ko je smjeran duhom, dobija slavu.

24 Ki tolvajjal osztozkodik, gyűlöli a lelkét; esküt hall, de nem vallhat.

Ko dijeli s lupežem, mrzi na svoju dušu, èuje prokletstvo i ne prokazuje.

25 Az ember rettegése tőrt szerez, de ki az Örökkévalóban bízik, megótalmaztatik.

Strašiv èovjek meæe sebi zamku; a ko se u Gospoda uzda, biæe u visokom zaklonu.

26 Sokan keresik fel az uralkodó színét, de az Örökkévalótól van az ember igaza.

Mnogi traže lice vladaoèevo, ali je od Gospoda sud svakome.

27 Az igazak utálata a jogtalanság embere és a gonosznak utálata az egyenes útu.

Pravednima je mrzak nepravednik, a bezbožniku je mrzak ko pravo hodi.