Példabeszédek 2

1 Fiam, ha elfogadod mondásaimat és parancsaimat magadnál rejted,

Sine moj, ako primiš rijeèi moje, i zapovijesti moje sahraniš kod sebe,

2 figyeltetve füledet a bölcsségre, szívedet az értelemre hajtod;

Da pazi uho tvoje na mudrost, i prigneš srce svoje k razumu,

3 bizony, ha az értelmességet hívod, az értelemért hallatod szavadat;

Ako prizoveš mudrost, i k razumu podigneš glas svoj,

4 ha keresed azt, mint az ezüstöt, s mint a kincseket kutatod:

Ako ga ustražiš kao srebro, i kao sakriveno blago ako dobro ustražiš;

5 akkor megérted az Isten félelmét, s Isten megismerését találod.

Tada æeš razumjeti strah Gospodnji, i poznanje Božije naæi æeš.

6 Mert az Örökkévaló ad bölcsességet, szájából tudást és értelmet;

Jer Gospod daje mudrost, iz njegovijeh usta dolazi znanje i razum.

7 üdvöt tartogat az egyeneseknek, pajzsa ő a gáncstalanul járóknak,

Èuva pravima što doista jest, štit je onima koji hode u bezazlenosti,

8 megóva a jognak ösvényeit és őrizve jámborainak útját.

Da bi se držali staza pravijeh, a on èuva put svetaca svojih.

9 Akkor értesz igazságot és jogot és egyenességet – a jónak minden nyomdokát.

Tada æeš razumjeti pravdu i sud i što je pravo, i svaki dobri put.

10 Mert bölcsesség jut szívedbe, és tudás kedves lesz a lelkednek.

Kad doðe mudrost u srce tvoje, i znanje omili duši tvojoj,

11 Meggondolás fog őrködni feletted, értelem meg fog óvni tégedet.

Pomnjivost æe paziti na te, razum æe te èuvati,

12 Hogy megmentsen téged a rossznak útjától, embertől, ki ferdeségeket beszél,

Izbavljajuæi te od zla puta, od ljudi koji govore opake stvari,

13 a kik elhagyják az egyenesség ösvényeit, hogy járjanak sötétség útjain;

Koji ostavljaju prave pute da idu putovima mraènijem,

14 kik örülnek azon, hogy rosszat tesznek, vígadnak a rossznak ferdeségén;

Koji se raduju zlo èineæi, i igraju u zlijem opaèinama;

15 kik ösvényeiken fonákok s álnokok a nyomdokaiban.

Kojih su putovi krivi, i sami su opaki na stazama svojim;

16 Hogy megmentsen téged idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette mondásait;

Izbavljajuæi te od žene tuðe, od tuðinke, koja laska svojim rijeèima,

17 ki elhagyta ifjúkori társát és Istene szövetségét elfelejtette.

Koja ostavlja voða mladosti svoje, i zaboravlja zavjet Boga svojega.

18 Mert halálra hanyatlik az ő házával és az árnyakhoz nyomdokai.

Jer k smrti vodi dom njezin, i k mrtvima staze njezine.

19 Mind, a kik bemennek hozzá, nem térnek vissza s nem érik el az élet ösvényeit.

Ko god uðe k njoj ne vraæa se, niti izlazi na put životni.

20 Azért, hogy járj a jóknak útján s megőrizzed az igazak ösvényeit.

Zato hodi putem dobrijeh, i drži se staza pravednièkih.

21 Mert az egyenesek fogják lakni az országot és a gáncstalanok megmaradnak benne.

Jer æe pravednici nastavati na zemlji, i bezazleni æe ostati na njoj.

22 De a gonoszok ki fognak irtatni az országból és a hűtlenkedőket kiszakítják belőle.

A bezbožni æe se istrijebiti sa zemlje, i bezakonici æe se išèupati iz nje.