Jób 32

1 S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.

Et les trois amis de Job s'abstinrent de lui répondre; car Job était juste devant eux.

2 Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,

Et Elihou, fils de Barachiel le Buzite, de la famille de Ram en la terre de Hus, se courrouça; il entra contre Job dans une violente colère, parce qu'il s'était présenté comme juste devant le Seigneur.

3 s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.

Et il ne fut pas moins irrité contre les trois amis, parce qu'ils ne pouvaient répondre rien qui confondit Job après l'avoir jugé coupable.

4 Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.

Et Elihou hésitait à répliquer à Job, car les trois hommes étaient plus avancés que lui en âge.

5 De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.

Mais lorsqu'il vit que nulle réponse ne sortait de leur bouche, il s'emporta;

6 S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.

Et prenant la parole, il dit: Je suis le plus jeune, vous êtes mes anciens; j'ai donc gardé le silence, craignant de vous déclarer ce que je sais,

7 Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.

Et je me suis dit: Il n'est point temps de parler; c'est le nombre des années qui donne la sagesse.

8 Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.

Mais l'esprit réside parmi les mortels et le souffle du Tout-Puissant seul les instruit.

9 Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;

Les anciens ne sont point sages, les vieillards ne savent point juger.

10 azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.

Aussi je me décide; écoutez-moi et je vais vous déclarer ce que je sais.

11 Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.

Soyez attentifs, je ne cesserai pas que vous n'ayez apprécié mes raisons,

12 Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.

Et que je ne sois d'accord avec vous; je n'ai point fait de reproches à Job; celui qui le réfutait était l'un de vous.

13 Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!

Je ne voulais pas vous donner occasion de dire: Nous sommes attachés au Seigneur et nous avons trouvé la sagesse.

14 De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.

Et vous avez permis à cet homme de tenir un pareil langage!

15 Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.

Ils ont été frappés de stupeur; ils n'ont rien trouvé à répondre; ils ont annulé leurs propres arguments.

16 Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?

J'ai attendu; je n'ai dit mot; je les ai vus demeurer immobiles sans répliquer.

17 Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.

Et Elihou, continuant, s'écria: Eh bien! je parlerai.

18 Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.

Car je suis plein de mon sujet; l'esprit en mon sein me consume.

19 Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.

Ma poitrine est comme une outre où fermente du vin nouveau; elle ressemble à un soufflet de forge qui éclate.

20 Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.

Je parlerai tant que mes lèvres pourront s'ouvrir.

21 Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;

Il n'est point d'homme devant qui j'aie la moindre timidité; il n'est point de mortel qui m'émeuve;

22 mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.

Il n'est point de front qui m'impose; s'il en est, que les vers me dévorent.