Jób 28
1 Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
Habet argentum, venarum suarum principia: et auro locus est, in quo conflatur.
2 a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.
Ferrum de terra tollitur: et lapis solutus calore, in æs vertitur.
3 Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.
Tempus posuit tenebris, et universorum finem ipse considerat, lapidem quoque caliginis, et umbram mortis.
4 Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.
Dividit torrens a populo peregrinante, eos, quos oblitus est pes egentis hominis, et invios.
5 A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.
Terra, de qua oriebatur panis in loco suo, igni subversa est.
6 Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.
Locus sapphiri lapides eius, et glebæ illius aurum.
7 Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;
Semitam ignoravit avis, nec intuitus est eam oculus vulturis.
8 nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.
Non calcaverunt eam filii institorum, nec pertransivit per eam leæna.
9 A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.
Ad silicem extendit manum suam, subvertit a radicibus montes.
10 A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.
In petris rivos excidit, et omne pretiosum vidit oculus eius.
11 Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.
Profunda quoque fluviorum scrutatus est, et abscondita in lucem produxit.
12 De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?
Sapientia vero ubi invenitur? et quis est locus intelligentiæ?
13 Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.
Nescit homo pretium eius, nec invenitur in terra suaviter viventium.
14 A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.
Abyssus dicit: Non est in me: et mare loquitur: Non est mecum.
15 Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;
Non dabitur aurum obrizum pro ea, nec appendetur argentum in commutatione eius.
16 nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;
Non conferetur tinctis Indiæ coloribus, nec lapidi sardonycho pretiosissimo, vel sapphiro.
17 nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;
Non adæquabitur ei aurum vel vitrum, nec commutabuntur pro ea vasa auri:
18 a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;
Excelsa et eminentia non memorabuntur comparatione eius: trahitur autem sapientia de occultis.
19 nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.
Non adæquabitur ei topazius de Æthiopia, nec tincturæ mundissimæ componetur.
20 A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?
Unde ergo sapientia venit? et quis est locus intelligentiæ?
21 El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.
Abscondita est ab oculis omnium viventium, volucres quoque cæli latet.
22 Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.
Perditio et mors dixerunt: Auribus nostris audivimus famam eius.
23 Isten érti az útját és ő tudja helyét.
Deus intelligit viam eius, et ipse novit locum illius.
24 Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,
Ipse enim fines mundi intuetur: et omnia, quæ sub cælo sunt, respicit.
25 hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.
Qui fecit ventis pondus, et aquas appendit in mensura.
26 Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:
Quando ponebat pluviis legem, et viam procellis sonantibus:
27 akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;
Tunc vidit illam, et enarravit, et præparavit, et investigavit.
28 és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.
Et dixit homini: Ecce timor Domini, ipsa est sapientia: et recedere a malo, intelligentia.
