Zsoltárok 6
1 Karmesternek, hárfajátékon a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, ne haragodban fenyíts engem, s ne hevedben büntess engem!
In finem in carminibus, Psalmus David, pro octava. Domine, ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me,
2 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert fonnyadt vagyok; gyógyíts engem, Örökkévaló, mert megrémültek csontjaim;
Miserere mei Domine quoniam infirmus sum: sana me Domine quoniam conturbata sunt ossa mea.
3 és lelkem megrémült nagyon – te pedig, Örökkévaló, meddig még?
Et anima mea turbata est valde: sed tu Domine usquequo?
4 Fordulj felém, Örökkévaló, szabadítsd ki lelkemet, segíts meg szereteted kedvéért!
Convertere Domine, et eripe animam meam: salvum me fac propter misericordiam tuam,
Quoniam non est in morte qui memor sit tui: in inferno autem quis confitebitur tibi? (Sheol h7585)
6 Elfáradtam sóhajtozásomban, áztatom minden éjjel ágyamat, könnyemmel elárasztom nyoszolyámat.
Laboravi in gemitu meo, lavabo per singulas noctes lectum meum: lacrymis meis stratum meum rigabo.
7 Elsorvadt bosszúságomtól szemem, eltompult mind a szorongatóim miatt.
Turbatus est a furore oculus meus: inveteravi inter omnes inimicos meos.
8 Távozzatok tőlem, ti jogtalanság cselekvői mind, mert hallotta az Örökkévaló sírásom hangját.
Discedite a me omnes qui operamini iniquitatem: quoniam exaudivit Dominus vocem fletus mei.
9 Meghallgatta az Örökkévaló könyörgésemet, az Örökkévaló elfogadja imádságomat.
Exaudivit Dominus deprecationem meam, Dominus orationem meam suscepit.
10 Szégyenkezzenek és rémüljenek meg mind az ellenségeim, hátráljanak meg, szégyenkezzenek egy pillanat alatt!
Erubescant, et conturbentur vehementer omnes inimici mei: convertantur et erubescant valde velociter.
