< Πετρου Α΄ 4 >

1 Χριστοῦ οὖν παθόντος σαρκὶ καὶ ὑμεῖς τὴν αὐτὴν ἔννοιαν ὁπλίσασθε, ὅτι ὁ παθὼν σαρκὶ πέπαυται ἁμαρτίας,
Pea ko e meʻa ʻi he mamahi ʻa Kalaisi ʻi he sino koeʻuhi ko kitautolu, ke teuteu ʻakimoutolu foki ʻaki ʻae loto pe ko ia: he ko ia kuo mamahi ʻi he sino, kuo tuku ʻe ia ʻae angahala;
2 εἰς τὸ μηκέτι ἀνθρώπων ἐπιθυμίαις ἀλλὰ θελήματι θεοῦ τὸν ἐπίλοιπον ἐν σαρκὶ βιῶσαι χρόνον.
Koeʻuhi ke ʻoua naʻa moʻui ia ʻi hono toe ʻoe ngaahi ʻaho ʻi he sino ki he holi ʻoe tangata, ka ki he finangalo ʻoe ʻOtua.
3 ἀρκετὸς γὰρ ὁ παρεληλυθὼς χρόνος τὸ βούλημα τῶν ἐθνῶν κατειργάσθαι, πεπορευμένους ἐν ἀσελγείαις, ἐπιθυμίαις, οἰνοφλυγίαις, κώμοις, πότοις, καὶ ἀθεμίτοις εἰδωλολατρίαις.
He kuo lahi kiate kitautolu ʻae kuonga kuo hili ange ʻo ʻetau moʻui ke fai ai ʻae loto ʻoe kakai Senitaile, ʻaia naʻa tau ʻaʻeva ai ʻi he anga fakalielia, mo e ngaahi holi kovi, mo e inu lahi ʻi he uaine, ʻi he ngaahi kātoanga kai, mo e ngaahi kātoanga inu uaine, mo e fakalielia ʻoe tauhi tamapua:
4 ἐν ᾧ ξενίζονται μὴ συντρεχόντων ὑμῶν εἰς τὴν αὐτὴν τῆς ἀσωτίας ἀνάχυσιν, βλασφημοῦντες·
‌ʻAia ʻoku nau ofo ʻi he ʻikai te mou [kei ]feleleʻi ki he maveuveu lahi faufau ko ia, ʻonau lauʻikovi [ʻakimoutolu]:
5 οἳ ἀποδώσουσιν λόγον τῷ ἑτοίμως ἔχοντι κρῖναι ζῶντας καὶ νεκρούς.
‌ʻAkinautolu ʻe fakamatala kiate ia ʻoku teu ke ne fakamaauʻi ʻae moʻui mo e mate.
6 εἰς τοῦτο γὰρ καὶ νεκροῖς εὐηγγελίσθη ἵνα κριθῶσι μὲν κατὰ ἀνθρώπους σαρκὶ ζῶσι δὲ κατὰ θεὸν πνεύματι.
He ko e meʻa ko eni naʻe malangaʻaki ai ʻae ongoongolelei kiate kinautolu foki kuo mate, koeʻuhi ke fakamaau ʻakinautolu ʻi he kakano, ʻo fakatatau ki he tangata, kae moʻui ʻo fakatatau ki he ʻOtua ʻi he laumālie.
7 Πάντων δὲ τὸ τέλος ἤγγικεν. σωφρονήσατε οὖν καὶ νήψατε εἰς προσευχάς·
Ka kuo ofi ʻae ngataʻanga ʻoe meʻa kotoa pē: ko ia mou fai fakapotopoto, mo leʻo ke lotu.
8 πρὸ πάντων τὴν εἰς ἑαυτοὺς ἀγάπην ἐκτενῆ ἔχοντες, ὅτι ἀγάπη καλύπτει πλῆθος ἁμαρτιῶν·
Pea sino ʻoe meʻa ke mou maʻu ʻae ʻofa vela ʻiate kimoutolu: he ʻoku ʻufiʻufi ʻe he ʻofa ʻae ngaahi angahala lahi
9 φιλόξενοι εἰς ἀλλήλους ἄνευ γογγυσμοῦ·
Pea fai ʻae fefoakiʻaki ʻekimoutolu kiate kimoutolu ʻo taʻelāunga.
10 ἕκαστος καθὼς ἔλαβεν χάρισμα, εἰς ἑαυτοὺς αὐτὸ διακονοῦντες ὡς καλοὶ οἰκονόμοι ποικίλης χάριτος θεοῦ.
Pea hangē kuo maʻu taki taha ʻae foaki, ke pehē hono fengāueʻaki ia ʻiate kimoutolu, ʻo taau mo e kau tauhi lelei ʻoe ʻofa lahi ʻae ʻOtua.
11 εἴ τις λαλεῖ, ὡς λόγια θεοῦ· εἴ τις διακονεῖ, ὡς ἐξ ἰσχύος ἧς χορηγεῖ ὁ θεός· ἵνα ἐν πᾶσιν δοξάζηται ὁ θεὸς διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ, ᾧ ἐστιν ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων· ἀμήν. (aiōn g165)
Kapau ʻoku lea ʻe ha taha, ke fakatatau ia mo e folofola ʻae ʻOtua; kapau ʻoku tauhi ʻe ha taha, ke tatau ia mo e mafai ko ia ʻoku foaki ʻe he ʻOtua: koeʻuhi ke ongoongolelei ʻae ʻOtua ʻi he meʻa kotoa pē ʻia Sisu Kalaisi, ke ʻiate ia ʻae fakafetaʻi mo e pule ʻo taʻengata pea taʻengata. ʻEmeni. (aiōn g165)
12 Ἀγαπητοί, μὴ ξενίζεσθε τῇ ἐν ὑμῖν πυρώσει πρὸς πειρασμὸν ὑμῖν γινομένῃ ὡς ξένου ὑμῖν συμβαίνοντος,
‌ʻE kāinga, ʻoua te mou ofo ʻi he ʻahiʻahi vela ʻaia ʻe ʻahiʻahi ʻaki ʻakimoutolu, ʻo hangē kuo hoko ha meʻa foʻou kiate kimoutolu:
13 ἀλλὰ καθὸ κοινωνεῖτε τοῖς τοῦ Χριστοῦ παθήμασιν χαίρετε, ἵνα καὶ ἐν τῇ ἀποκαλύψει τῆς δόξης αὐτοῦ χαρῆτε ἀγαλλιώμενοι.
Kae fiefia, ko e meʻa ʻi hoʻomou kau ʻi he ngaahi mamahi ʻa Kalaisi; koeʻuhi ʻoka fakahā mai hono nāunau, te mou fiefia foki ʻaki ʻae fiefia lahi ʻaupito.
14 εἰ ὀνειδίζεσθε ἐν ὀνόματι Χριστοῦ, μακάριοι, ὅτι τὸ τῆς δόξης καὶ τὸ τοῦ θεοῦ πνεῦμα ἐφ’ ὑμᾶς ἀναπαύεται.
Kapau ʻoku manukia ʻakimoutolu koeʻuhi ko e huafa ʻo Kalaisi, ʻoku mou monūʻia; he ʻoku nofo kiate kimoutolu ʻae Laumālie ʻoe ongoongolelei mo e ʻOtua: ʻoku lauʻikovi ia ʻekinautolu, kae ongoongolelei ia ʻiate kimoutolu.
15 μὴ γάρ τις ὑμῶν πασχέτω ὡς φονεὺς ἢ κλέπτης ἢ κακοποιὸς ἢ ὡς ἀλλοτριεπίσκοπος·
Kaeʻoua naʻa ʻiloange ʻoku tautea hamou taha koeʻuhi ko e fakapō, pe ko e kaihaʻa, pe ko e fai kovi, pe koeʻuhi ko e kaunoa ʻi he meʻa ʻae kakai kehe.
16 εἰ δὲ ὡς Χριστιανός, μὴ αἰσχυνέσθω, δοξαζέτω δὲ τὸν θεὸν ἐν τῷ ὀνόματι τούτῳ.
Ka ʻoka [tautea ha taha ]koeʻuhi ko ʻene anga fakaKalisitiane, ke ʻoua naʻa mā ai ia; kae tuku muʻa ʻae fakaongoongolelei ki he ʻOtua koeʻuhi ko ia.
17 ὅτι καιρὸς τοῦ ἄρξασθαι τὸ κρίμα ἀπὸ τοῦ οἴκου τοῦ θεοῦ· εἰ δὲ πρῶτον ἀφ’ ἡμῶν, τί τὸ τέλος τῶν ἀπειθούντων τῷ τοῦ θεοῦ εὐαγγελίῳ;
He ko e kuonga eni ke fuofua fai ʻae tautea ki he fale ʻoe ʻOtua: pea ka kamata kiate kitautolu, pea ʻe fēfē ʻae ngataʻanga ʻokinautolu ʻoku ʻikai talangofua ki he ongoongolelei ʻoe ʻOtua?
18 καὶ εἰ ὁ δίκαιος μόλις σῴζεται, ὁ ἀσεβὴς καὶ ἁμαρτωλὸς ποῦ φανεῖται;
“Pea kapau kuo meimei ʻikai hao ʻae māʻoniʻoni, ʻe hā ki fē ʻae taʻelotu mo e angahala?”
19 ὥστε καὶ οἱ πάσχοντες κατὰ τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ πιστῷ κτίστῃ παρατιθέσθωσαν τὰς ψυχὰς αὐτῶν ἐν ἀγαθοποιΐᾳ.
Ko ia ke ʻilonga ʻakinautolu ʻoku mamahi ʻo taau mo e finangalo ʻoe ʻOtua, ke tukupau honau laumālie ʻi he fai lelei, ʻo hangē ki he Tupuʻi ʻOtua ʻoku fai angatonu.

< Πετρου Α΄ 4 >