Psalm 38
1 Ein Psalm Davids, um in Erinnerung zu bringen. Jahwe, nicht in deinem Zorne strafe mich und nicht in deinem Grimme züchtige mich!
Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
2 Denn deine Pfeile haben sich in mich herabgesenkt, und deine Hand fuhr herab auf mich.
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
3 An meinem Leibe blieb nichts unversehrt infolge deines Grimms, nichts heil an meinen Gebeinen infolge meiner Sünde.
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
4 Denn meine Verschuldungen gehen über mein Haupt; wie eine schwere Last sind sie mir zu schwer.
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
5 Es stinken, es eitern meine Beulen infolge meiner Thorheit.
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
6 Ich bin überaus gekrümmt, gebeugt; immerfort gehe ich trauernd einher.
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
7 Denn meine Lenden sind voll Brand, und an meinem Leibe blieb nichts unversehrt.
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
8 Ich bin überaus erstarrt und zerschlagen; ich stöhne lauter, als ein Löwe brüllt.
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
9 O Herr, all' mein Begehren ist dir offenbar, und mein Seufzen ist dir nicht verborgen.
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
10 Mein Herz pocht heftig, meine Kraft hat mich verlassen; selbst meiner Augen Licht ist nicht bei mir.
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
11 Die mich liebten und mir freund waren, treten abseits bei meiner Pein, und die mir nahe standen, halten sich fern.
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
12 Und die mir nach dem Leben trachten, legten Schlingen, und die mein Unglück suchen, beschlossen Verderben und sinnen immerfort auf Trug.
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
13 Ich aber, gleich einem Tauben, höre nicht und bin wie ein Stummer, der seinen Mund nicht aufthut.
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 Ich ward wie einer, der nicht hört, in dessen Munde keine Widerrede ist.
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
15 Denn auf dich, Jahwe, habe ich geharrt; du wirst erhören, Herr, mein Gott.
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
16 Denn ich spreche: daß sie nur nicht über mich frohlocken! Da mein Fuß wankte, thaten sie groß wider mich.
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
17 Denn ich bin des Hinfallens gewärtig, und mein Schmerz verläßt mich nie.
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
18 Denn meine Schuld muß ich bekennen, gräme mich wegen meiner Sünde.
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
19 Aber zahlreich sind, die mich ohne Ursache anfeinden, und viel sind derer, die mich grundlos hassen.
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
20 Indem sie mir Gutes mit Bösem vergelten, befehden sie mich, dafür, daß ich dem Guten nachjage.
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
21 Verlaß mich nicht, Jahwe; mein Gott, sei nicht fern von mir!
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
22 Eile mir zu Hilfe, Herr, mein Heil!
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
