Psalm 94

1 Herr! Als der Rache Gott, als Gott der Rache zeige Dich!

Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

2 Erhebe Dich als Erdenrichter! Vergilt den Stolzen nach Verdienst!

Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

3 Wie lange sollen Frevler, Herr, wie lange sollen Frevler noch frohlocken

A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

4 und geifernd so Vermessenes reden und alle Übeltäter so sich brüsten

Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.

5 Sie treten, Herr, Dein Volk. Die ewig Deinen quälen sie,

A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

6 erwürgen Fremdlinge und Witwen und morden Waisen, sprechend:

Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

7 "Der Herr sieht's nicht; nicht merkt es Jakobs Gott."

És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

8 Ihr Albernen im Volke werdet klug! Ihr Törichten! Wann wollt ihr das begreifen?

Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

9 Nicht hören sollte, der das Ohr erschafft? Nicht sehen, der das Auge hat gebildet?

A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

10 Nicht strafen sollte, der die Heidenvölker züchtigt? Er, der den Menschen Einsicht schenkt?

A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:

11 Die menschlichen Gedanken kennt der Herr, wie sie so eitel sind. -

Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

12 Dem Manne Heil, den Du erziehst, o Herr, aus Deiner Lehre ihn belehrst,

Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

13 ihn ob des Bösen Glück beruhigend, bis daß gegraben ist die Grube für den Frevler:

Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

14 "Der Herr verstößt sein Volk nicht ganz, verläßt die ewig Seinen nicht.

Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!

15 Noch immer sitzt er zu Gericht; ihm fallen alle frommen Herzen zu."

Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.

16 Wer steht mir gegen Bösewichter bei? Wer tritt für mich den Übles Tuenden entgegen?

Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?

17 Wenn nicht der Herr mein Beistand wäre, dann läge meine Seele bald im Reich der Stille.

Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

18 Obschon ich wähnte, daß mein Fuß gewankt, so hält mich dennoch Deine Gnade aufrecht, Herr.

Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

19 Und streiten sich in meinem Innern die Gedanken, so labt an Deinen Tröstungen sich meine Seele.

Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

20 Hat schon des Unrechts Stuhl der aufgestellt, der Unheil dem Gesetz bereitet?

Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

21 Sie klagen fromme Seelen an; unschuldig Blut verdammen sie. -

Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

22 Doch eine Burg sei mir der Herr, mein Gott, mein Zufluchtsfels!

De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;

23 Er lohne ihnen auch ihr Unrecht; er tilge sie in ihrer Bosheit! Der Herr vertilge sie, er, unser Gott.

És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.