Psalm 92

1 Ein Lied, ein Gesang, für den Sabbattag. Gar köstlich ist's, dem Herrn zu danken und Deinem Namen, Höchster, Lob zu singen,

Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

2 des Morgens Deine Huld zu künden und in den Nächten Deine Treue

Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.

3 zum Psalter mit zehn Saiten und zur Harfe, zum Saitenspiele auf der Zither.

Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

4 Du, Herr, erfreust mich durch Dein Tun; ich juble über Deiner Hände Werk.

Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.

5 Wie groß sind Deine Werke, Herr, und Deine Pläne tief!

Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!

6 Der Törichte bemerkt es nimmer; der Tor beachtet's nicht.

A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

7 Wenn Frevler blühn, so ist's wie mit dem Gras. Die Übeltäter sprossen alle nur, damit sie ewig untergehen.

Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;

8 Du aber bist der Höchste, Herr, in Ewigkeit.

Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

9 Denn Deine Feinde kommen um, Herr, Deine Feinde; die Übeltäter werden allesamt zerstreut.

Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!

10 Dem wilden Stiere gleich wächst meine Kraft; gleichwie von Öl, so ist mein Alter frisch.

De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

11 Mein Auge sieht mit Lust auf meine Gegner; mit Freuden hört mein Ohr von meiner Widersacher Niederlagen.

És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.

12 Der Fromme sproßt wie eine Palme, und wächst wie eine Zeder auf dem Libanon,

Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

13 ins Haus des Herrn verpflanzt und in den Höfen unseres Gottes grünend,

Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

14 sie tragen noch im Alter Früchte, beständig grün und markig bleibend,

Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;

15 zur Kunde, daß der Herr gerecht, daß er mein Hort ist ohne Tadel.

Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!