Psalm 109

1 Auf den Siegesspender, von David, ein Lied. - Mein Gott, den ich lobpreise, sei nicht taub!

Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!

2 Sie öffnen gegen mich den frechen, falschen Mund; mit Lügenzungen reden sie zu nur

Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

3 und überhäufen mich mit Hassesworten und feinden ohne Grund mich an.

És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

4 Für meine Liebe klagen sie mich an; ich muß mich gar verteidigen.

Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

5 Für Gutes haben sie für mich nur böse Wünsche, für meine Liebe Haß: -

Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.

6 "Man möge einen Frevler gegen ihn bestellen, daß er als Kläger gegen ihn auftrete!

Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.

7 Er gehe schuldig im Gericht hervor; fehlschlage ihm sein Rechten!

Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.

8 Nur wenig seien seine Tage; ein anderer nehme sein Erspartes!

Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

9 Und seine Kinder sollen Waisen werden und seine Gattin Witwe!

Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

10 Unstet umherziehen und betteln sollen seine Kinder, aus ihren leeren Wohnungen verstoßen werden!

És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.

11 Ein Wucherer belege seine ganze Habe mit Beschlag, und Fremde sollen sein Erworbnes plündern!

Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

12 Nicht einer bleibe ihm gewogen! Nicht einer schenke Mitleid seinen Waisen!

Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!

13 Sein Stamm verfalle der Vernichtung; im zweiten Glied erlösche schon sein Name!

Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

14 Beim Herrn werd seiner Väter Schuld gedacht, und seiner Mutter Sünde werde nimmer ausgelöscht!

Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!

15 Sie seien stets dem Herrn vor Augen, daß er vertilge ihr Gedächtnis von der Erde.

Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,

16 Denn er gedachte nimmer, Liebe zu erweisen, verfolgte elende und arme Leute und gab den Todesstoß zerbrochenen Herzen.

A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

17 Weil ihm der Fluch so lieb und ihm sich leicht einstellte, dieweil das Segnen er nicht mochte, weil's ihm ferne lag,

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.

18 dieweil den Fluch er wie sein eigen Kleid anlegte, wie Wasser in sein Inneres nahm und er wie Öl in seine Glieder drang,

Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

19 so sei er ihm wie ein Gewand, das er als Hülle um sich legt, gleich einem Gürtel, den er ständig trägt!" -

Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

20 Vom Herrn geschehe also meinen Anklägern, die wider mich gar Schlimmes reden!

Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

21 Du aber, Herr, mein Gott, befasse Dich mit mir um Deines Namens willen! Errette mich nach Deiner milden Huld!

De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

22 Denn ich bin bettelarm und leidend; mein Herz bricht mir im Leibe.

Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

23 Gleich einem Schatten, der sich neigt, vergehe ich, bin hohl gleich einem Rauchfang.

Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

24 Vor Fasten wanken mir die Knie; mein Leib zehrt ab, wird mager.

Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.

25 Ich bin ihr Spott; sie sehen mich und schütteln ihren Kopf. -

Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

26 Komm mir zu Hilfe, Herr, mein Gott! Errette mich nach Deiner Huld,

Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

27 damit sie innewerden, Deine Hand sei es, daß Du, Herr, solches tust!

Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

28 Sie mögen fluchen! Doch Du segne! So werden meine Widersacher voller Scham, Dein Diener aber voller Freude.

Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

29 In Schande müssen meine Ankläger sich kleiden, in ihre Scham sich hüllen wie in einen Mantel! -

Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

30 Dann danke ich dem Herrn mit lautem Munde und preise ihn inmitten Vieler,

Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!

31 daß er dem Armen steht zur Rechten, zur Hilfe gegen die, die ihn verklagen.

Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.