Psalm 103
1 Von David. - Den Herrn lobpreise, meine Seele, mein ganzes Herz den heiligen Namen sein!
A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
2 Lobpreis den Herrn, du, meine Seele! Vergiß nicht, was er Gutes dir getan!
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
3 Er ist's, der alle deine Schuld vergibt, der alle deine Leiden heilt,
A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4 der vor dem Grab dein Leben rettet, mit Huld und Liebe dich umgibt,
A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5 mit Segen dein Verlangen stillt und dich dem Phönix gleich verjüngt.
A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6 Gerechtigkeit übt stets der Herr, schafft allen Unterdrückten Recht.
Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7 Er zeigt, wie einst dem Moses seine Wege, den Kindern Israels all seine Taten.
Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
8 Barmherzig ist der Herr und gnädig, langmütig und von großer Huld.
Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9 Er zürnt nicht immerfort; noch trägt er ewig nach.
Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10 Er tut uns nicht nach unsren Sünden, vergüt uns nicht nach unsren Missetaten.
Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11 So hoch der Himmel über dieser Erde, so überragend seine Liebe über denen, die ihn fürchten.
Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12 So fern der Morgen von dem Abend ist, entfernt er unsere Schuld von uns.
A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13 So innig, wie ein Vater seine Kinder liebt, so liebt der Herr die, so ihn fürchten.
A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
14 Er kennt ja unsere Art, ist eingedenk, daß wir aus Staub.
Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15 Der Sterbliche! Wie Gras sind seine Tage, er blüht wie eine Blume auf dem Felde.
Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16 Wenn sie ein Lüftchen anhaucht, ist sie weg, und ihre Stätte kennt sie nimmer.
Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17 Die Huld des Herrn jedoch ruht für und für auf denen, die ihn fürchten, und seine Liebe auf den Kindeskindern,
De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
18 die seinen Bund bewahren und seine Vorschriften erfüllen wollen.
Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19 Der Herr hat seinen Thron im Himmel aufgestellt; doch seine Herrschaft waltet über alles.
Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
20 Lobpreist den Herrn, ihr, seine Engel, ihr starken Helden, die ihr seinen Willen tut und seinem Donnerrufe folgt!
Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
21 Lobpreist den Herrn, all seine Heere! Ihr Diener, die Vollstrecker seines Willens!
Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22 Lobpreist den Herrn, all seine Werke an allen Orten seiner Herrschaft! Lobpreis den Herrn, du, meine Seele!
Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
