Sprueche 8
1 Die Weisheit! Ruft sie nicht? Und Einsicht läßt sich hören
Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2 am Weg ganz oben auf den Höhen; an Scheidewegen tritt sie auf.
A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3 Beim Eingang in die Stadt, an ihren Toren, am Eingang zu den Pforten ruft sie aus:
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4 "Zu euch, ihr Männer, rede ich; ich spreche zu den Menschenkindern:
Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5 Ihr Einfältigen, lernet Klugheit! Ihr Toren, kommet zur Vernunft!
Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6 Hört zu! Denn ich will Rechtes reden, und meiner Rede Inhalt ist, was richtig.
Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7 Denn Redlichkeit nur spricht mein Gaumen; für meine Lippen ist Unehrlichkeit ein Greuel.
Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8 Rechtschaffen ist, was immer spricht mein Mund, nichts Hinterlistiges, nichts Falsches ist darin,
Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9 das Richtige für alle, die da fragen, und recht für die, die suchen nach Erkenntnis.
Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10 Nimm meine Mahnung lieber an als Silber, Erkenntnis lieber als erlesenes Gold. -
Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11 Denn besser noch als Perlen ist die Weisheit; und Kostbarkeiten kommen ihr nicht gleich."
Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12 "Ich, Weisheit, hab zur Nachbarin die Klugheit; ich kann zu klugem Wissen kommen.
Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13 Die Furcht des Herrn verträgt sich nicht mit Bösem. Ich hasse Hochmut, Hoffart, schlimmen Wandel sowie verkehrtes Reden.
Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14 Mein ist der Rat, die Tüchtigkeit; Einsicht ist mein und mein die Stärke.
Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15 Durch mich regieren Könige, und Fürsten herrschen, wie es rechtens ist.
Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16 Durch mich befehlen Herrschende und all die hohen Erdenrichter.
Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17 Wer mich liebt, den liebe ich; mich finden, die mich suchen,
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18 Reichtum und Ehre sind bei mir, ein stattlich Gut und Wohlergehen.
Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19 Weit besser noch als Gold, als feines Gold, ist meine Frucht, und mein Ertrag ist kostbarer als auserlesen Silber.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20 Ich wandle auf dem Pfade der Gerechtigkeit und mitten auf des Rechtes Wegen.
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21 Ich gebe denen, die mich lieben, immerdar Besitz und fülle ihre Schatzkammern."
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22 Mich schuf der Herr als Anfang seiner Laufbahn, als erstes seiner Werke,
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23 in der Urzeit. Von Ewigkeit her bin ich eingesetzt, im Anfang seit dem Weltbeginne.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24 Die Ozeane waren nicht, da ward ich schon geboren, als es noch keine reichen Wasserquellen gab.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25 Bevor die Berge eingesenkt, da war ich vor den Hügeln schon geboren.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26 Er hatte Land und Flur noch nicht gemacht, noch nicht das Element des Staubes in der Welt,
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27 da war ich schon dabei, als er den Himmel hergestellt, als er die Wölbung überm Ozean festsetzte,
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28 als er die Wolken droben mächtig machte, und als des Ozeanes Fluten mächtig wurden,
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29 als er dem Meere seine Schranke setzte, daß die Gewässer sein Geheiß nicht überschritten, als er der Erde Gründe legte.
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30 Zur Seite war ich ihm als Schülerin und diente zur Ergötzung Tag für Tag und spielte vor ihm jede Zeit
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31 und spielte auf dem Erdkreis, den ich liebte, und zur Ergötzung diente ich den Menschenkindern."
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32 "Nun, meine Söhne, hört auf mich! Heil denen, die meine Wege wählen!
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33 Auf Mahnung hört, auf daß ihr weise werdet! Schlagt sie nicht in den Wind!
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34 Heil sei den Menschen, die mich hören und Tag für Tag an meinen Türen wachen und meiner Tore Pfosten hüten!
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35 Denn wer mich findet, findet Leben, und von dem Herrn empfängt er alles Nötige.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36 Wer aber mich verfehlt, der frevelt gegen seine eigene Seele; ja alle, die mich hassen, lieben nur den Tod."
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
