Job 18
1 Darauf erwiderte Bildad von Schuach:
Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
2 "Wie lange steht's noch an, bis daß ihr Schluß mit diesen Worten macht, bis ihr belehrt und wir erwidern können?
Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
3 Warum sind wir wie Vieh geachtet, nach eurer Ansicht wie vernagelt?
Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
4 Der du in deiner Wut dich selbst zerfleischst, soll deinetwegen gar die Welt sich selber überlassen sein? Und soll der Fels von seiner Stelle rücken?
Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
5 Jedoch des Frevlers Licht verlischt; nicht brennt mehr seines Herdes Feuer.
Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
6 Das Licht verfinstert sich in seinem Zelt, und seine Leuchte über ihm erlischt.
A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
7 Im besten Alter lahmt sein Schritt; sein eigener Rat bringt ihn zu Fall.
Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
8 Sein Fuß wird in dem Netz verstrickt, und im Gestrüpp verfängt er sich.
Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
9 Die Ferse hält der Fallstrick fest, und Schlingen klammern sich an ihn.
A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
10 Versteckt am Boden ist das Seil; die Falle liegt am Weg für ihn.
Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
11 Die Schrecken lagern sich um ihn und machen, daß er Angst bekommt. -
Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
12 Die Kinder sollen Hunger leiden, und Unheil sei bereit für seine Gattin!
Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
13 Die Glieder seines Leibs verzehre, des Todes Erstgeborener verzehre seine Glieder! -
Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
14 Aus seinem Zelte, seinem Glücke wird er fortgerissen; man führt ihn zu dem Schreckenskönig.
Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
15 Man wohnt in seinem Zelte ohne ihn; auf seine Wohnung streut man Schwefel.
Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
16 Von unten dorren seine Wurzeln, und oben welken seine Zweige.
Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
17 Und von der Erde schwindet sein Gedächtnis; kein Name bleibt ihm bei den Leuten draußen.
Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
18 Man stößt ihn aus dem Licht in Nacht und treibt ihn aus der Welt hinaus.
A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
19 Nicht Schoß noch Sproß hat er im Volk; nicht einer bleibt in seiner Wohnung übrig.
Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
20 Ob seines Schicksals starrt der Westen, und die im Osten faßt ein Grauen.
Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
21 Dies ist des Frevlers Los, und dahin kommt's mit dem, der nichts von Gott mehr wissen will."
Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.
