Job 17
1 "Dahin ist meine Lebenskraft, und meine Tage, die verflossen, sind für mich ebensoviel Gräber.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Wahrhaftig! Tadler sind bei mir; mein Auge muß auf ihrem Hader weilen. -
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Setz ein! Jedoch Du hast schon meinen Einsatz. Wer gäbe sonst mir Handschlag?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Ihr Herz verschlossest Du der Einsicht; drum darfst Du sie nicht triumphieren lassen.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Es hieße, Freunden einen Anteil zuerkennen, die eigenen Kinder aber darben lassen.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 Zum Sprichwort macht er mich für alle Welt; wie einer, dem man ins Gesicht speit, bin ich jetzt.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Die Augen sind vor Kummer blind; wie Schatten schwindet hin mein Leib.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Die 'Frommen' staunen drüber, 'Unschuldige' jubeln über den Verruchten.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Recht fest an ihrem Wege halten die 'Gerechten', aufs neue schöpfen Kräfte diese 'Biederen'.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Wenn ihr auch allesamt herbeikommt, ich finde keinen Weisen unter euch.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Hinschwinden meine Tage; dahin sind meine Pläne, die Herzenswünsche.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Nacht macht man mir für Tag, das Licht noch dunkler als die Finsternis.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 Muß ich schon in der Unterwelt auf eine Wohnung rechnen, erhalte ich mein Ruhbett in der Finsternis. (Sheol h7585)
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 Und muß ich 'Vater!' zur Verwesung sagen und zum Gewürme 'Mutter!', 'Schwester!',
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 wo bleibt da meine Hoffnung? Wer kann noch Glück für mich erspähen?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
