Psaumes 95

1 Venez, chantons avec allégresse à l’Éternel! Poussons des cris de joie vers le rocher de notre salut.

Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

2 Allons au-devant de lui avec des louanges, Faisons retentir des cantiques en son honneur!

Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

3 Car l’Éternel est un grand Dieu, Il est un grand roi au-dessus de tous les dieux.

Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

4 Il tient dans sa main les profondeurs de la terre, Et les sommets des montagnes sont à lui.

kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

5 La mer est à lui, c’est lui qui l’a faite; La terre aussi, ses mains l’ont formée.

kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

6 Venez, prosternons-nous et humilions-nous, Fléchissons le genou devant l’Éternel, notre créateur!

Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

7 Car il est notre Dieu, Et nous sommes le peuple de son pâturage, Le troupeau que sa main conduit… Oh! Si vous pouviez écouter aujourd’hui sa voix!

Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

8 N’endurcissez pas votre cœur, comme à Meriba, Comme à la journée de Massa, dans le désert,

Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

9 Où vos pères me tentèrent, M’éprouvèrent, quoiqu’ils vissent mes œuvres.

a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

10 Pendant quarante ans j’eus cette race en dégoût, Et je dis: C’est un peuple dont le cœur est égaré; Ils ne connaissent pas mes voies.

Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

11 Aussi je jurai dans ma colère: Ils n’entreront pas dans mon repos!

úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!