Job 17
1 Mon souffle se perd, Mes jours s’éteignent, Le sépulcre m’attend.
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 Je suis environné de moqueurs, Et mon œil doit contempler leurs insultes.
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 Sois auprès de toi-même ma caution; Autrement, qui répondrait pour moi?
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 Car tu as fermé leur cœur à l’intelligence; Aussi ne les laisseras-tu pas triompher.
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 On invite ses amis au partage du butin, Et l’on a des enfants dont les yeux se consument.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 Il m’a rendu la fable des peuples, Et ma personne est un objet de mépris.
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 Mon œil est obscurci par la douleur; Tous mes membres sont comme une ombre.
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 Les hommes droits en sont stupéfaits, Et l’innocent se soulève contre l’impie.
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 Le juste néanmoins demeure ferme dans sa voie, Celui qui a les mains pures se fortifie de plus en plus.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 Mais vous tous, revenez à vos mêmes discours, Et je ne trouverai pas un sage parmi vous.
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 Quoi! Mes jours sont passés, mes projets sont anéantis, Les projets qui remplissaient mon cœur…
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 Et ils prétendent que la nuit c’est le jour, Que la lumière est proche quand les ténèbres sont là!
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
13 C’est le séjour des morts que j’attends pour demeure, C’est dans les ténèbres que je dresserai ma couche; (Sheol h7585)
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 Je crie à la fosse: Tu es mon père! Et aux vers: Vous êtes ma mère et ma sœur!
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 Mon espérance, où donc est-elle? Mon espérance, qui peut la voir?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
