Job 16

1 Job prit la parole et dit:

Felelt Jób és mondta:

2 J’ai souvent entendu pareilles choses; Vous êtes tous des consolateurs fâcheux.

Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!

3 Quand finiront ces discours en l’air? Pourquoi cette irritation dans tes réponses?

Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?

4 Moi aussi, je pourrais parler comme vous, Si vous étiez à ma place: Je vous accablerais de paroles, Je secouerais sur vous la tête,

Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!

5 Je vous fortifierais de la bouche, Je remuerais les lèvres pour vous soulager.

Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.

6 Si je parle, mes souffrances ne seront point calmées, Si je me tais, en quoi seront-elles moindres?

Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?

7 Maintenant, hélas! Il m’a épuisé… Tu as ravagé toute ma maison;

Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.

8 Tu m’as saisi, pour témoigner contre moi; Ma maigreur se lève, et m’accuse en face.

Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.

9 Il me déchire et me poursuit dans sa fureur, Il grince des dents contre moi, Il m’attaque et me perce de son regard.

Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.

10 Ils ouvrent la bouche pour me dévorer, Ils m’insultent et me frappent les joues, Ils s’acharnent tous après moi.

Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.

11 Dieu me livre à la merci des impies, Il me précipite entre les mains des méchants.

Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.

12 J’étais tranquille, et il m’a secoué, Il m’a saisi par la nuque et m’a brisé, Il a tiré sur moi comme à un but.

Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.

13 Ses traits m’environnent de toutes parts; Il me perce les reins sans pitié, Il répand ma bile sur la terre.

Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.

14 Il me fait brèche sur brèche, Il fond sur moi comme un guerrier.

Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.

15 J’ai cousu un sac sur ma peau; J’ai roulé ma tête dans la poussière.

Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.

16 Les pleurs ont altéré mon visage; L’ombre de la mort est sur mes paupières.

Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:

17 Je n’ai pourtant commis aucune violence, Et ma prière fut toujours pure.

bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.

18 O terre, ne couvre point mon sang, Et que mes cris prennent librement leur essor!

Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!

19 Déjà maintenant, mon témoin est dans le ciel, Mon témoin est dans les lieux élevés.

Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.

20 Mes amis se jouent de moi; C’est Dieu que j’implore avec larmes.

Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;

21 Puisse-t-il donner à l’homme raison contre Dieu, Et au fils de l’homme contre ses amis!

hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.

22 Car le nombre de mes années touche à son terme, Et je m’en irai par un sentier d’où je ne reviendrai pas.

Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.