Hebrews 3
1 Therefore, holy brothers, partakers of a heavenly calling, consider the Apostle and High Priest of our confession: Jesus,
Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra,
2 who was faithful to him who appointed him, as also Moses was in all his house.
A ki hű ahhoz, a ki őt rendelte, valamint Mózes is az ő egész házában.
3 For he has been counted worthy of more glory than Moses, because he who built the house has more honor than the house.
Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, mint Mózes, a mennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak.
4 For every house is built by someone; but he who built all things is God.
Mert minden háznak van építője, a ki pedig mindent elkészített, az Isten az.
5 Moses indeed was faithful in all his house as a servant, for a testimony of those things which were afterward to be spoken,
Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára,
6 but Christ is faithful as a Son over his house. We are his house, if we hold fast our confidence and the glorying of our hope firm to the end.
Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, a kinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mind végig erősen megtartjuk.
7 Therefore, even as the Holy Spirit says, “Today if you will hear his voice,
Annakokáért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,
8 don’t harden your hearts as in the rebellion, in the day of the trial in the wilderness,
Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában,
9 where your fathers tested me and tried me, and saw my deeds for forty years.
A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.
10 Therefore I was displeased with that generation, and said, ‘They always err in their heart, but they didn’t know my ways.’
Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én útaimat.
11 As I swore in my wrath, ‘They will not enter into my rest.’”
Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.
12 Beware, brothers, lest perhaps there might be in any one of you an evil heart of unbelief, in falling away from the living God;
Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon;
13 but exhort one another day by day, so long as it is called “today”, lest any one of you be hardened by the deceitfulness of sin.
Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által:
14 For we have become partakers of Christ, if we hold the beginning of our confidence firm to the end,
Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk.
15 while it is said, “Today if you will hear his voice, don’t harden your hearts, as in the rebellion.”
E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.
16 For who, when they heard, rebelled? Wasn’t it all those who came out of Egypt led by Moses?
Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, a kik kijövének Égyiptomból Mózes által?
17 With whom was he displeased forty years? Wasn’t it with those who sinned, whose bodies fell in the wilderness?
Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek, a kiknek testei elhullottak a pusztában?
18 To whom did he swear that they wouldn’t enter into his rest, but to those who were disobedient?
Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek?
19 We see that they weren’t able to enter in because of unbelief.
Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.
