Psalms 88
1 A Song or Psalm for the sons of Korah, to the chief Musician upon Mahalath Leannoth, Maschil of Heman the Ezrahite. O LORD God of my salvation, I have cried day and night before thee:
Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
2 Let my prayer come before thee: incline thy ear to my cry;
jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol h7585)
4 I am counted with them that go down into the pit: I am as a man that hath no strength:
Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
5 Free among the dead, like the slain that lie in the grave, whom thou rememberest no more: and they are cut off from thy hand.
a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
6 Thou hast laid me in the lowest pit, in darkness, in the deeps.
Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
7 Thy wrath lieth heavy upon me, and thou hast afflicted me with all thy waves. (Selah)
Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
8 Thou hast put away my acquaintance far from me; thou hast made me an abomination to them: I am shut up, and I cannot come forth.
Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
9 My eye mourneth by reason of affliction: LORD, I have called daily upon thee, I have stretched out my hands to thee.
Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
10 Wilt thou show wonders to the dead? shall the dead arise and praise thee? (Selah)
A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
11 Shall thy lovingkindness be declared in the grave? or thy faithfulness in destruction?
Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
12 Shall thy wonders be known in the dark? and thy righteousness in the land of forgetfulness?
Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
13 But to thee have I cried, O LORD; and in the morning shall my prayer come before thee.
Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
14 LORD, why castest thou off my soul? why hidest thou thy face from me?
Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
15 I am afflicted and ready to die from my youth up: while I suffer thy terrors I am distracted.
Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
16 Thy fierce wrath goeth over me; thy terrors have cut me off.
Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
17 They came around me daily like water; they surrounded me together.
Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
18 Lover and friend hast thou put far from me, and my acquaintance into darkness.
Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
