Psalms 144
1 A Psalm of David. Blessed be the LORD my strength, who teacheth my hands to war, and my fingers to fight:
Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.
2 My goodness, and my fortress; my high tower, and my deliverer; my shield, and he in whom I trust; who subdueth my people under me.
Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.
3 LORD, what is man, that thou takest knowledge of him! or the son of man, that thou makest account of him!
Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?
4 Man is like vanity: his days are as a shadow that passeth away.
Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.
5 Bow thy heavens, O LORD, and come down: touch the mountains, and they shall smoke.
Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;
6 Cast forth lightning, and scatter them: shoot thy arrows, and destroy them.
hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.
7 Send thy hand from above; rid me, and deliver me out of great waters, from the hand of foreigners;
Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;
8 Whose mouth speaketh vanity, and their right hand is a right hand of falsehood.
kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,
9 I will sing a new song to thee, O God: upon a psaltery and an instrument of ten strings will I sing praises to thee.
Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.
10 It is he that giveth salvation to kings: who delivereth David his servant from the hurtful sword.
Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:
11 Rid me, and deliver me from the hand of foreigners, whose mouth speaketh vanity, and their right hand is a right hand of falsehood:
ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;
12 That our sons may be as plants grown up in their youth; that our daughters may be as corner stones, polished after the similitude of a palace:
A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;
13 That our barns may be full, affording all manner of store: that our sheep may bring forth thousands and ten thousands in our streets:
csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;
14 That our oxen may be strong to labour; that there be no breaking in, nor going out; that there be no complaining in our streets.
ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:
15 Happy is that people, that is in such a case: yea, happy is that people, whose God is the LORD.
boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!
