Job 29
1 Moreover Job continued his parable, and said,
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
2 O that I were as in months past, as in the days when God preserved me;
Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
3 When his lamp shined upon my head, and when by his light I walked through darkness;
mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
4 As I was in the days of my youth, when the secret of God was upon my tent;
Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
5 When the Almighty was yet with me, when my children were about me;
midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
6 When I washed my steps with butter, and the rock poured me out rivers of oil;
midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
7 When I went out to the gate through the city, when I prepared my seat in the street!
Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
8 The young men saw me, and hid themselves: and the aged arose, and stood up.
megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
9 The princes stopped talking, and laid their hand on their mouth.
vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
10 The nobles held their peace, and their tongue cleaved to the roof of their mouth.
előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11 When the ear heard me, then it blessed me; and when the eye saw me, it gave witness to me:
Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
12 Because I delivered the poor that cried, and the fatherless, and him that had none to help him.
Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
13 The blessing of him that was ready to perish came upon me: and I caused the widow’s heart to sing for joy.
Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14 I put on righteousness, and it clothed me: my judgment was as a robe and a diadem.
Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
15 I was eyes to the blind, and feet was I to the lame.
Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16 I was a father to the poor: and the cause which I knew not I searched out.
apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
17 And I broke the jaws of the wicked, and plucked the prey out of his teeth.
Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18 Then I said, I shall die in my nest, and I shall multiply my days as the sand.
Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
19 My root was spread out by the waters, and the dew lay all night upon my branch.
gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
20 My glory was fresh in me, and my bow was renewed in my hand.
dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
21 To me men gave ear, and waited, and kept silence at my counsel.
Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
22 After my words they spoke not again; and my speech fell upon them.
Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23 And they waited for me as for the rain; and they opened their mouth wide as for the latter rain.
s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24 If I mocked at them, they had no confidence; and the light of my countenance they cast not down.
Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25 I chose out their way, and sat chief, and dwelt as a king in the army, as one that comforteth the mourners.
Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
