Job 13
1 Lo, my eye hath seen all this, my ear hath heard and understood it.
Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
2 What ye know, the same do I know also: I am not inferior to you.
Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
3 Surely I would speak to the Almighty, and I desire to reason with God.
Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
4 But ye are forgers of lies, ye are all physicians of no value.
Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
5 O that ye would altogether hold your peace! and it should be your wisdom.
Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
6 Hear now my reasoning, and hearken to the pleadings of my lips.
Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
7 Will ye speak wickedly for God? and talk deceitfully for him?
Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
8 Will ye accept his person? will ye contend for God?
Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
9 Is it good that he should search you out? or as one man mocketh another, do ye so mock him?
Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
10 He will surely reprove you, if ye do secretly accept persons.
Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
11 Shall not his excellency make you afraid? and his dread fall upon you?
Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
12 Your remembrances are like ashes, your bodies to bodies of clay.
Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
13 Hold your peace, let me alone, that I may speak, and let come on me what will.
Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
14 Why do I take my flesh in my teeth, and put my life in my hand?
Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
15 Though he shall slay me, yet will I trust in him: but I will defend my own ways before him.
Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
16 He also shall be my salvation: for an hypocrite shall not come before him.
Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
17 Hear diligently my speech, and my declaration with your ears.
Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
18 Behold now, I have ordered my cause; I know that I shall be justified.
Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Who is he that will plead with me? for now, if I hold my tongue, I shall give up the ghost.
Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
20 Only do not two things to me: then will I not hide myself from thee.
Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
21 Withdraw thy hand far from me: and let not thy dread make me afraid.
Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
22 Then call thou, and I will answer: or let me speak, and answer thou me.
aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
23 How many are my iniquities and sins? make me to know my transgression and my sin.
Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
24 Why hidest thou thy face, and holdest me for thy enemy?
Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
25 Wilt thou break a leaf driven to and fro? and wilt thou pursue the dry stubble?
Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
26 For thou writest bitter things against me, and makest me to possess the iniquities of my youth.
Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
27 Thou puttest my feet also in the stocks, and observest carefully all my paths; thou settest a print upon the heels of my feet.
és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
28 And he, as a rotten thing, consumeth, as a garment that is moth eaten.
És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
