Job 10

1 My soul is weary of my life; I will leave my complaint upon myself; I will speak in the bitterness of my soul.

Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.

2 I will say to God, Do not condemn me; show me why thou contendest with me.

Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!

3 Is it good to thee that thou shouldest oppress, that thou shouldest despise the work of thy hands, and shine upon the counsel of the wicked?

Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?

4 Hast thou eyes of flesh? or seest thou as man seeth?

Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?

5 Are thy days as the days of man? are thy years as man’s days,

Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,

6 That thou enquirest after my iniquity, and searchest after my sin?

hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,

7 Thou knowest that I am not wicked; and there is none that can deliver out of thy hand.

noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?

8 Thy hands have made me and fashioned me in all my parts; yet thou dost destroy me.

Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?

9 Remember, I beseech thee, that thou hast made me as the clay; and wilt thou bring me into dust again?

Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?

10 Hast thou not poured me out as milk, and curdled me like cheese?

Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;

11 Thou hast clothed me with skin and flesh, and hast fenced me with bones and sinews.

bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;

12 Thou hast granted me life and favour, and thy care hath preserved my spirit.

életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.

13 And these things hast thou hid in thy heart: I know that this is with thee.

De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:

14 If I sin, then thou markest me, and thou wilt not acquit me from my iniquity.

ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.

15 If I be wicked, woe to me; and if I be righteous, yet will I not lift up my head. I am full of confusion; therefore see thou my affliction;

Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.

16 For it increaseth. Thou huntest me as a fierce lion: and again thou showest thyself marvellous upon me.

S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;

17 Thou renewest thy witnesses against me, and increasest thy indignation upon me; changes and war are against me.

megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!

18 Why then hast thou brought me forth from the womb? O that I had given up the ghost, and no eye had seen me!

S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;

19 I should have been as though I had not been; I should have been carried from the womb to the grave.

mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.

20 Are not my days few? cease then, and let me alone, that I may take comfort a little,

Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!

21 Before I go to the place from which I shall not return, even to the land of darkness and the shadow of death;

Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,

22 A land of darkness, as darkness itself; and of the shadow of death, without any order, and where the light is as darkness.

országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.