Ezra 3
1 And when the seventh month had come, and the children of Israel were in the cities, the people gathered themselves together as one man at Jerusalem.
S elérkezett a hetedik hónap, Izraél fiai pedig a városokban voltak, ekkor gyülekezett a nép mint egy ember Jeruzsálembe.
2 Then stood up Jeshua the son of Jozadak, and his brethren the priests, and Zerubbabel the son of Shealtiel, and his brethren, and built the altar of the God of Israel, to offer burnt offerings on it, as it is written in the law of Moses the man of God.
S fölkelt Jésúa, Jóczádák fia s testvérei, a papok és Zerubbábel, Sealtiél fia s testvérei, s fölépítették Izraél Istenének oltárát, hogy hozzanak rajta égőáldozatokat, a mint irva van Mózesnek, Isten emberének tanában.
3 And they set the altar upon its bases; for fear was upon them because of the people of those countries: and they offered burnt offerings on it to the LORD, even burnt offerings morning and evening.
S fölállitották az oltárt a talpazatain, mert félelem volt rajtuk az ország népeitől; és hoztak rajta égőáldozatokat az Örökkévalónak, a reggelre s estére való égőáldozatokat.
4 They kept also the feast of tabernacles, as it is written, and offered the daily burnt offerings by number, according to the custom, as the duty of every day required;
S megtartották a sátrak ünnepét, a mint irva van s az egyes napok égőáldozatát számszerint a minden napra valónak törvényéhez képest;
5 And afterward offered the continual burnt offering, both of the new moons, and of all the set feasts of the LORD that were consecrated, and of every one that willingly offered a freewill offering to the LORD.
s azután az állandó égő áldozatot s az ujholdakét s mind az Örökkévalónak szentelt ünnepjeiét, s mindenkiét, a ki fölajánlást hoz az Örökkévalónak.
6 From the first day of the seventh month they began to offer burnt offerings to the LORD. But the foundation of the temple of the LORD was not yet laid.
A hetedik hónap első napjától fogva kezdtek hozni égő áldozatokat az Örökkévalónak, de az Örökkévaló templomának nem volt alapja megvetve.
7 They gave money also to the masons, and to the carpenters; and food, and drink, and oil, to them of Zidon, and to them of Tyre, to bring cedar trees from Lebanon to the sea of Joppa, according to the grant that they had of Cyrus king of Persia.
S adtak pénzt a kővágóknak s az ácsoknak, és ételt meg italt s olajat a Czidónbelieknek s a Czórbelieknek, hogy hozzanak czédrusfákat Jáfó tengerébe Kóresnek Perzsia királyának nekik adott engedelme szerint.
8 Now in the second year of their coming to the house of God at Jerusalem, in the second month, began Zerubbabel the son of Shealtiel, and Jeshua the son of Jozadak, and the remnant of their brethren the priests and the Levites, and all they that had come out of the captivity to Jerusalem; and appointed the Levites, from twenty years old and upward, to set forward the work of the house of the LORD.
És a második évében, hogy jöttek az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban, hozzákezdtek Zerubbábel, Sealtiél fia, és Jésúa, Jóczádák fia, s többi testvéreik a papok és a leviták s mindazok, a kik a fogságból jöttek Jeruzsálembe, s felállitották a levitákat husz éves koruktól kezdve s fölfelé, hogy felügyeljenek az Örökkévaló házának munkájánál.
9 Then stood Jeshua with his sons and his brethren, Kadmiel and his sons, the sons of Judah, together, to set forward the workmen in the house of God: the sons of Henadad, with their sons and their brethren the Levites.
És ott állt Jésúa, fiai és testvérei, Kadmiél és fiai, Jehúda fiai egyaránt, hogy felügyeljenek azok fölött, kik Isten házában munkát végeztek, Chénádád fiai, fiaik és testvéreik a leviták.
10 And when the builders laid the foundation of the temple of the LORD, they set the priests in their apparel with trumpets, and the Levites the sons of Asaph with cymbals, to praise the LORD, after the ordinance of David king of Israel.
És alapját vetették az építők az Örökkévaló templomának; ekkor fölállitották a papokat felöltözötten, trombitákkal s a levitákat, az Ászáf fiait, czimbalmokkal, hogy dicsérjék az Örökkévalót Dávidnak, Izraél királyának rendje szerint.
11 And they sang together by course in praising and giving thanks to the LORD; because he is good, for his mercy endureth for ever toward Israel. And all the people shouted with a great shout, when they praised the LORD, because the foundation of the house of the LORD was laid.
És megszólaltak dicsérő énekkel s azzal, hogy hálát adtak az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme Izraél fölött; az egész nép pedig riadott nagy riadással, midőn dicséretet énekelt az Örökkévalónak azért, hogy alapja vettetett az Örökkévaló házának.
12 But many of the priests and Levites and heads of the fathers’ houses, old men, that had seen the first house, when the foundation of this house was laid before their eyes, wept with a loud voice; and many shouted aloud for joy:
És sokan a papok és a leviták és az atyai házak fejei, a vének közül, a kik látták volt az első házat, midőn alapja vettetett ennek a háznak szemeik előtt, sirtak fenhangon; de sokan riadással, örömmel emelték fel hangjukat.
13 So that the people could not discern the noise of the shout of the joy from the noise of the weeping of the people: for the people shouted with a loud shout, and the noise was heard afar off.
És a nép meg nem ismerte az öröm riadásának hangját a nép sirásának hangja miatt; mert a nép nagy riadással riadott, s a hang elhallatszott messzire.
