Ecclesiastes 1
1 The words of the Preacher, the son of David, king of Jerusalem.
Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, a ki király volt Jeruzsálemben.
2 Vanity of vanities, saith the Preacher, vanity of vanities; all is vanity.
Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság!
3 What profit hath a man of all his labour which he taketh under the sun?
Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt?
4 One generation passeth away, and another generation cometh: but the earth abideth for ever.
Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké.
5 The sun also riseth, and the sun goeth down, and hasteth to his place where he arose.
S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, a hol fölkél.
6 The wind goeth toward the south, and turneth about to the north; it whirleth about continually, and the wind returneth again according to its circuits.
Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerűlve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél.
7 All the rivers run into the sea; yet the sea is not full; to the place from which the rivers come, there they return again.
Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak ők ismét.
8 All things are full of labour; man cannot utter it: the eye is not satisfied with seeing, nor the ear filled with hearing.
Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jó1 látással és fű1 nem telik meg hallással.
9 The thing that hath been, it is that which shall be; and that which is done is that which shall be done: and there is no new thing under the sun.
A mi volt, ugyancsak az, a mi lesz, a mi történt, ugyancsak az, a mi történni fog; s nincs semmi új a nap alatt.
10 Is there any thing of which it may be said, See, this is new? it hath been already of old time, which was before us.
Van dolog, melyről azt mondják: nézd, ez új – rég meg volt az ősidőkben, melyek előttünk voltak.
11 There is no remembrance of former things; neither shall there be any remembrance of things that are to come with those that shall come after.
Nincs megemlékezés az előbbiekről, s az utóbbiakról sem, a kik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek.
12 I the Preacher was king over Israel in Jerusalem.
Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzeálemben.
13 And I gave my heart to seek and search out by wisdom concerning all things that are done under heaven: this grievous labour hath God given to the sons of man to be exercised with it.
És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjam a bölcseséggel mind arról, a mi történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.
14 I have seen all the works that are done under the sun; and, behold, all is vanity and vexation of spirit.
Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása.
15 That which is crooked cannot be made straight: and that which is lacking cannot be numbered.
A mi görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni.
16 I spoke to my own heart, saying, Lo, I have come to great estate, and have gained more wisdom than all they that have been before me in Jerusalem: and my heart had great experience of wisdom and knowledge.
Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyarapítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik előttem voltak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tudást látott.
17 And I gave my heart to know wisdom, and to know madness and folly: I perceived that this also is vexation of spirit.
És ráadtam szívemet, bogy megismerjek bölcseséget, és megismerjek eszelősséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata.
18 For in much wisdom is much grief: and he that increaseth knowledge increaseth sorrow.
Mert a hol sok a bölcseség, sok a boszúság; és a ki tudást gyarapít, fájdalmat gyarapít.
