1 Corinthians 10
1 For I wish not ye should be ignorant, brethren, that, all our fathers, were, under the cloud, and, all, passed through the sea, —
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan felhő alatt voltak, és mindnyájan tengeren mentek át,
2 And, all, immersed themselves into Moses, in the cloud, and in the sea;
és mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben,
3 And, all, did eat [the same] spiritual food,
és mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették,
4 And, all, drank, the same spiritual drink, —for they continued to drink of the spiritual rock that followed them, and, the rock, was the Christ: —
és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert ittak a lelki kősziklából, amely követte őket. Ez a kőszikla pedig Krisztus volt.
5 Nevertheless, with the most of them, God, was not well-pleased, for they were strewed along in the desert.
De azoknak többségét nem kedvelte Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában.
6 But, in these things, they became, ensamples for us, to the end we should not be covetous of evil things, even as, they, also coveted;
Ezek példák számunkra, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, ahogy azok kívánták.
7 Neither become ye, idolaters, as some of them, —as it is written—The people sat down to eat and drink, and rose up to be making sport;
Bálványimádók se legyetek, ahogy azok közül némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani“.
8 Neither let us commit fornication, as, some of them, committed fornication, and there fell, in one day, three and twenty thousand;
Ne is paráználkodjunk, ahogy azok közül némelyek paráználkodtak, és elestek egy nap huszonháromezren.
9 Neither let us be putting the Lord to the test, as, some of them, put him to the test, and, by the serpents, were perishing;
Krisztust se kísértsük, ahogy azok közül kísértették némelyek, és elvesztek a kígyóktól.
10 Neither be ye murmuring, even, as some of them, murmured, and perished by the destroyer.
Ne is zúgolódjatok, ahogy azok közül zúgolódtak némelyek, és elvesztek a pusztító (angyal) által.
11 But, these things, by way of type, were happening unto them, and were written with a view to our admonition, unto whom, the ends of the ages, have reached along. (aiōn g165)
Mindezek példaképpen estek rajtuk, de a mi tanulságunkra írattak meg, akikhez az idők vége elérkezett. (aiōn g165)
12 So that, he that thinketh he is standing, let him take heed lest he fall.
Azért aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.
13 Trial, hath not taken you, save such as man can bear; faithful, moreover is God, who will not suffer you to be tried above what ye are able, but will make, with the trial, also the way of escape, that ye may be able to hold out.
Nem egyéb csak emberi kísértés esett rajtatok, de hű az Isten, aki nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni, sőt a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadja majd, hogy elviselhessétek.
14 Wherefore, my beloved, flee from idolatry, —
Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást.
15 As, to prudent men, I speak, —judge, ye, what I say: —
Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti magatok, amit mondok.
16 The cup of blessing which we bless, is it not, a sharing together of the blood of the Christ? The loaf which we break, is it not, a sharing together of the body of the Christ?
A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e?
17 Because, one loaf, one body, we, the many, are, for we, all, of the one loaf, partake.
Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan, mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.
18 Be looking at Israel after the flesh: —are not, they who eat the sacrifices, joint partakers with the altar?
Nézzétek a test szerint való Izraelt! Akik az áldozatot eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral?
19 What, then, am I saying?—that, an idol-sacrifice, is anything? or that, an idol, is anything?
Mit mondok tehát? Talán azt, hogy a bálvány vagy a bálványáldozat ér valamit?
20 On the contrary—that, the things which the nations sacrifice, unto demons, and not unto God, they sacrifice; and I wish not that ye should become, sharers together with the demons!
Éppen ellenkezőleg: amit a pogányok áldoznak, az ördögöknek áldozzák és nem Istennek, én pedig nem akarom, hogy az ördögökkel legyetek közösségben.
21 Ye cannot be drinking—a cup of the Lord, and a cup of demons; ye cannot be partaking of, a table of the Lord, and a table of demons.
Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát. Nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei!
22 Or are we to provoke the Lord to jealousy? Are we mightier than he?
Vagy haragra ingereljük az Urat? Vagy erősebbek vagyunk nála?
23 All things are allowable—but, not all things, are profitable, —all things are allowable—but, not all things, upbuild.
Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.
24 Let, no one, be seeking, what concerneth himself, but that which concerneth some one else.
Senki se keresse a maga előnyét, hanem ki-ki a másét
25 Whatsoever, in the market, is sold, eat, —asking no question, for conscience sake;
Mindent megehettek, amit a mészárszékben árulnak, semmit sem kérdezősködve lelkiismereti okokból.
26 For, unto the Lord, belongeth the earth, and the fullness thereof.
„Az Úré a föld és annak teljessége!“
27 If one of them who believe not invite you, and ye are disposed to go, whatsoever is set before you, eat, —asking no question, for conscience sake.
Ha pedig valaki a hitetlenek közül meghív titeket, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek hoznak, és ne kérdezősködjetek lelkiismereti okokból.
28 But, if anyone should say unto you, —This, is, a holy sacrifice, do not eat, for that man’s sake who disclosed it, and for conscience sake: —
De ha valaki ezt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús“, ne egyétek meg amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt.
29 But, conscience, I mean, not thine own, but the other’s, —for why is my freedom to be judged by another’s conscience?
De nem a te lelkiismeretedre célzok, hanem az övére. Az én szabadságomat miért ítélje meg más lelkiismerete?
30 If, I, with gratitude, partake, why am I to be defamed, as to that for which, I, give thanks?
Ha pedig én hálaadással élek vele, miért ítélnek meg azért, amiért én hálát adok?
31 Whether, therefore, ye eat or drink, or whatsoever ye do, do, all things to the glory of God.
Tehát akár esztek, akár isztok, akármit cselekedtek, mindent az Isten dicsőségére tegyetek.
32 Give no occasion of stumbling—whether to Jews, or to Greeks, or to the assembly of God:
Ne botránkoztassátok meg se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.
33 Even as, I also, in all things do please all, not seeking my own profit, but that of the many, that they may be saved.
Ahogyan én is mindenkinek kedvében járok, nem keresve a magam hasznát, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.
