Psalms 141

1 A psalm of David. Lord, I call to you: hasten, to me, attend to my voice, when I call to you.

Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

2 Let my prayer be presented as incense before you, and my uplifted hands as the evening meal-offering.

Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.

3 Set, O Lord, a watch on my mouth, put a guard on the door of my lips.

Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!

4 Incline not my heart to an evil matter, to busy myself in deeds of wickedness, in company with workers of evil: never may I partake of their dainties.

Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

5 A wound or reproof from a good person in kindness is oil which my head shall never refuse. In their misfortune my prayer is still with them.

Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

6 Abandoned they are to the hands of their judges: they shall learn that my words are true.

Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.

7 Like stones on a country road cleft and broken so lie our bones scattered for Death to devour. (Sheol h7585)

Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában. (Sheol h7585)

8 But my eyes are turned towards you, O Lord. Do not pour out my life, for in you I take refuge.

De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

9 Keep me safe from the trap they have laid for me, from the snares of the workers of trouble.

Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!

10 Into their own nets let wicked people fall; while I pass by in safety.

Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!