Psalms 137

1 By the riuers of Babel we sate, and there wee wept, when we remembred Zion.

Bábel folyóinál – ott ültünk, sirtunk is, mikor megemlékeztünk Cziónról.

2 Wee hanged our harpes vpon the willowes in the middes thereof.

A fűzfákra aggattuk benne hárfáinkat.

3 Then they that ledde vs captiues, required of vs songs and mirth, when wee had hanged vp our harpes, saying, Sing vs one of the songs of Zion.

Mert ott kértek tőlünk foglyulejtőink énekszót, és zaklatóink vígságot: énekeljetek nekünk Czíón énekeiből!

4 Howe shall we sing, said we, a song of the Lord in a strange land?

Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét. idegen földön?

5 If I forget thee, O Ierusalem, let my right hand forget to play.

Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom!

6 If I do not remember thee, let my tongue cleaue to the roofe of my mouth: yea, if I preferre not Ierusalem to my chiefe ioy.

Tapadjon nyelvem inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!

7 Remember the children of Edom, O Lord, in the day of Ierusalem, which saide, Rase it, rase it to the foundation thereof.

Emlékezzél meg, Örökkévaló, Jeruzsálem napjáról, Edóm fiairól, a kik azt mond- ták: dúljátok, dúljátok az alapig benne!

8 O daughter of Babel, worthy to be destroyed, blessed shall he be that rewardeth thee, as thou hast serued vs.

Bábel leánya, pusztulásra való te – boldog, a ki megfizeti néked tettedet, melyet elkövettél rajtunk!

9 Blessed shall he be that taketh and dasheth thy children against the stones.

Boldog, a ki megragadja. és szétzúzza kisdedeidet a sziklán!