Psalmen 88
1 Een lied; een psalm van de zonen van Kore. Voor muziekbegeleiding; met de fluit. Een klaag- en leerdicht van Heman, den Ezrachiet. Jahweh, mijn God, overdag roep ik om hulp, En schrei des nachts voor uw aanschijn.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Laat mijn gebed voor uw aangezicht dringen; Luister toch naar mijn klagen.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 Men telt mij bij hen, die ten grave dalen, Ik ben als een man, aan het eind van zijn kracht.
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Ik ben als de doden verstoten, Als lijken, die in het graf zijn gelegd: Aan wie Gij niet langer meer denkt, En die aan uw hand zijn onttrokken.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Gij hebt mij in de diepe grafkuil gestort, In duisternis en in de schaduw des doods;
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Uw toorn drukt zwaar op mij neer, Al uw golven slaan over mij heen.
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Gij hebt mijn vrienden van mij vervreemd, En ze van mij laten walgen; Ik zit in de knel, en kan er niet uit,
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Mijn oog versmacht van ellende. De ganse dag, Jahweh, roep ik U aan, En strek mijn handen naar U uit:
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Of doet Gij aan de doden nog wonderen, Staan de schimmen soms op, om U te loven?
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Zal men in het graf van uw goedheid gewagen, Van uw trouw in de afgrond;
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Zal men in de duisternis uw wondermacht kennen, Uw gerechtigheid in het land van vergeten?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 Daarom, Jahweh, roep ik U aan, Treedt iedere morgen mijn bede U tegen.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Waarom zoudt Gij mij dan verstoten, o Jahweh, En mij uw aanschijn verbergen?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 Van jongsaf ben ik in ellende en zorgen gedompeld, Ik ben radeloos onder de last van uw plagen;
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Uw gramschap slaat over mij heen, Uw verschrikkingen overstelpen mij.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 Als water omringen ze mij iedere dag, En sluiten mij helemaal in;
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Gij hebt vrienden en makkers van mij vervreemd, En mijn bekenden door mijn ellende.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
