Psalmen 69
1 Voor muziekbegeleiding; op de wijze: "De leliën." Van David. Red mij, o God! Want het water staat aan mijn lippen;
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
2 Ik zink in een modderpoel weg, En voel geen grond meer onder de voeten; Ik ben in peilloze wateren geraakt, En de stroom sleurt mij mee.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
3 Ik ben afgemat van mijn schreien en schor is mijn keel; Mijn ogen staan mat van het staren naar God.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
4 Talrijker dan de haren op mijn hoofd, zijn zij, die mij onverdiend haten. Talrijker dan mijn beenderen, die mij bestrijden zonder enige grond; En wat ik niet heb geroofd, Vordert men nog van mij terug.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
5 Gij zoudt het weten, o God, als ik iets dwaas had gedaan, En als ik schuld had, was het U niet verborgen!
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
6 Laat dus in mij niet worden beschaamd, Die op U hopen, Heer, Jahweh der heirscharen; In mij niet te schande worden, Die U zoeken, Israëls God!
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
7 Neen, om Uwentwil moet ik schande verduren, En bedekt het schaamrood mijn gelaat!
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
8 Ik ben een vreemdeling voor mijn broeders geworden, Een onbekende voor de zonen mijner moeder:
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
9 Want de ijver voor uw huis heeft mij verteerd, Op mij valt de smaad van hen, die U smaden.
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
10 Als ik ween, en mij door vasten kastijd, Wordt het mij tot schande gerekend;
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
11 Trek ik het boetekleed aan, Men gaat er mee spotten;
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
12 Die in de poort zitten, praten over mij, En de slempers maken er liedjes op.
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
13 Maar tot U richt ik mijn bede, o Jahweh, In de tijd der genade, o God. Verhoor mij om uw grote ontferming, En om de trouw van uw hulp;
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
14 Red mij uit de modderpoel en laat mij er niet in verzinken; Verlos mij, en trek mij uit de diepe wateren omhoog!
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
15 Laat de watervloed mij niet overstelpen, de kolken verzwelgen, De afgrond zijn mond niet boven mij sluiten.
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
16 Red mij, Jahweh, naar de goedertierenheid uwer genade, En zie op mij neer naar uw grote ontferming;
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
17 Verberg uw aanschijn niet voor uw dienaar, Verhoor mij spoedig, want het is mij bang om het hart!
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
18 Wees mij nabij, en kom mij te hulp, Verlos mij om wille van mijn vijand!
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
19 Gij kent toch mijn smaad, mijn schaamte en schande, En al mijn verdrukkers staan U voor ogen;
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
20 Gij weet, hoe de smaad mij het hart heeft gebroken, En hoe vertwijfeld ik ben. Ik wachtte op een, die medelijden had, maar er was er geen, Op troosters, maar ik vond ze niet.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
21 Ze gaven mij gal in plaats van spijs, En lesten mijn dorst met azijn.
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
22 Hun tafel worde hun tot een val, Hun offergelagen een strik;
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
23 Laat hun ogen worden beneveld, zodat ze niet zien, En ontwricht hun lenden voor immer;
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
24 Stort uw gramschap over hen uit, Uw woede moge hen treffen!
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
25 Laat hun kamp tot steppe worden, En niemand hun tenten bewonen.
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
26 Neen, ze vervolgden nog, dien Gij hadt geslagen, En vergrootten de smarten van die door U was gewond;
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
27 Stapel de ene schuld op de andere, Zodat ze niet tot uw gerechtigheid komen;
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
28 Laat ze uit het boek des levens worden geschrapt, Niet worden opgeschreven met de rechtvaardigen.
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
29 Maar hoe ook geplaagd en bedroefd, Uw hulp, o God, zal mij redden!
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
30 Dan zal ik de Naam van God in liederen prijzen, En Hem loven en danken!
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
31 Dit zal Jahweh meer aangenaam zijn dan stieren, Meer dan varren met horens en hoeven.
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
32 Verheugt u, ongelukkigen, wanneer gij dit ziet; Zoekt naar God, en uw hart leeft weer op.
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
33 Want Jahweh hoort de behoeftigen aan, En versmaadt de geknevelden niet.
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
34 Hemel en aarde moeten Hem loven, De zeeën, met wat er in leeft!
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
35 Want God zal Sion verlossen, En de steden van Juda herbouwen. Men zal daarin terugkeren, En ze bezetten;
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
36 Het geslacht van zijn dienaars zal ze erven, En wie zijn Naam liefheeft, daar wonen!
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
