Psalmen 48

1 Een lied; een psalm van de zonen van Kore. Groot is Jahweh, hoog geprezen In de stad van onzen God!

A Kóráh fiainak zsoltáréneke. Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ő szentséges hegyén.

2 Lieflijk verheft zich zijn heilige berg, Voor heel de aarde een vreugde. De Sionsberg is de Spits van het Noorden, De stad van een machtigen Koning;

Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa.

3 God woont in haar burchten, En toont zich een veilige schuts.

Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.

4 Want zie, de koningen hadden zich met elkander verbonden, En rukten gezamenlijk aan;

Mert ímé, a királyok összegyűltek, de tovatüntek együttesen.

5 Maar toen ze haar zagen, stonden ze stom van ontzetting, En stoven verschrokken uiteen.

Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.

6 Vreselijke angst greep hen aan, En wee als een barende vrouw:

Rémület fogta el ott őket, fájdalom, a milyen a szülőasszonyé;

7 Ineens als een storm uit het oosten, Die de Tarsjisj-schepen vernielt.

A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.

8 Wat we vroeger hadden gehoord, Hebben we nu ook gezien: Jahweh der heirscharen woont in de stad, Onze God woont in de stad, en laat haar eeuwig bestaan!

A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerősítette azt az Isten! (Szela)

9 Wij gedenken uw goedheid, o God, Binnen uw tempel.

A te kegyelmedről elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.

10 Uw lof, o God, reikt als uw Naam Tot aan de grenzen der aarde. Vol gerechtigheid is uw rechterhand,

A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.

11 Sions berg is er over verheugd; En Juda’s dochteren juichen van vreugde, O Jahweh, om uw gericht.

Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.

12 Trekt rond de Sion, loopt er omheen: Telt zijn torens,

Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.

13 Let op zijn wallen Ziet naar zijn burchten; Om aan een volgend geslacht te vertellen,

Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek:

14 Dat God hier woont, Dat onze God ons leidt Voor eeuwig en immer!

Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!