Psalmen 37

1 Van David. Wees niet afgunstig op zondaars, En benijd de boosdoeners niet;

Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.

2 Want snel versmachten zij als gras, Verkwijnen als het groen gewas.

Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.

3 Vertrouw op Jahweh, doe enkel wat goed is, Blijf in het land en wees trouw;

Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.

4 Dan zult gij uw vreugde in Jahweh vinden, En Hij schenkt u wat uw hart maar begeert.

Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

5 Laat Jahweh uw weg maar bestieren, Verlaat u op Hem: Hij zal hem banen;

Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.

6 Als de dageraad doet Hij uw gerechtigheid stralen, En als de middagzon uw recht.

Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.

7 Berust in Jahweh, En blijf op Hem hopen. Benijd niet den man, wien het goed gaat, Ofschoon hij bedriegt.

Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.

8 Word niet toornig en maak u niet boos, Wind u niet op: gij maakt het maar erger;

Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!

9 Want de zondaars worden vernietigd, Maar die op Jahweh vertrouwen, bezitten het Land!

Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.

10 Een ogenblik maar: en de zondaar is er niet meer; Gij zoekt naar zijn plaats: hij is weg.

Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.

11 Maar de rechtschapenen bezitten het Land, En genieten een heerlijke vrede.

A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.

12 De zondaar belaagt den rechtvaardige, En knarst tegen hem op zijn tanden;

Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:

13 Maar de Heer lacht hem uit, Want Hij ziet zijn Dag al nabij.

Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.

14 De bozen trekken hun zwaard en spannen hun boog, Om ongelukkigen en armen te doden, en vromen te slachten;

Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;

15 Maar het zwaard dringt in hun eigen hart, En hun bogen worden gebroken.

De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.

16 Beter het weinige, dat de rechtvaardige heeft, Dan de geweldige rijkdom der bozen;

Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.

17 Want de arm der bozen wordt gebroken, Maar voor de rechtvaardigen is Jahweh een stut.

Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.

18 Jahweh zorgt voor de dagen der vromen, En hun erfdeel blijft eeuwig bijeen;

Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.

19 Ze staan niet verlegen in tijden van rampspoed, Maar worden verzadigd bij hongersnood.

Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.

20 Maar de goddelozen gaan zeker te gronde, En hun kinderen bedelen om brood; Jahweh’s vijanden vergaan als de glorie der velden, En verdwijnen als rook.

De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.

21 De boze moet lenen, en kan niet betalen, De gerechte kan mild zijn en geven;

Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.

22 Want wien Hij zegent, bezit het Land, Maar wien Hij vervloekt, wordt vernietigd.

Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.

23 Jahweh leidt de schreden der mensen, Hij richt overeind, wiens gedrag Hem behaagt;

Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.

24 En mocht hij al wankelen, toch zal hij niet vallen, Want Jahweh houdt hem bij de hand.

Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.

25 Ik was jong, en nu ben ik oud: Maar nooit heb ik een vrome verlaten gezien;

Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.

26 Steeds kan hij nog mild zijn en aan anderen lenen, Zijn nageslacht tot zegen zijn.

Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.

27 Houd u ver van het kwaad, en doe enkel wat goed is, Dan woont gij veilig voor eeuwig;

Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.

28 Want Jahweh heeft de gerechtigheid lief, En nimmer verlaat Hij zijn vromen. De bozen worden voor eeuwig vernietigd, En het geslacht van de zondaars vergaat;

Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.

29 Maar de rechtvaardigen bezitten het Land, En blijven er altijd in wonen.

Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.

30 De mond van den rechtvaardige verkondigt de wijsheid, En zijn tong spreekt wat recht is.

Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.

31 Hij draagt de Wet van zijn God in zijn hart; Nooit wankelen zijn schreden.

Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.

32 De boze loert op den vrome, En zoekt hem te doden;

Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;

33 Maar Jahweh laat hem niet in zijn macht, En duldt geen veroordeling, als men hem richt.

De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.

34 Blijf op Jahweh vertrouwen, En bewandel zijn wegen; Dan stelt Hij u in het bezit van het Land, En zult gij de verdelging der zondaars aanschouwen.

Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.

35 Ik heb een zondaar gezien in zijn vermetele trots, Hoog als een Libanon-ceder;

Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;

36 Ik ging voorbij: zie, hij was er niet meer; Ik zocht hem, hij was niet te vinden.

De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

37 Geef acht op den vrome en let op den brave: Het kroost van dien man leeft in vrede;

Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.

38 Maar de zondaars gaan allen te gronde, De kinderen der bozen worden vernietigd.

De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.

39 Jahweh is het heil van de vromen, Hun toevlucht in tijden van nood;

Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.

40 Jahweh helpt en beschermt hen tegen de bozen, Hij redt hen, als ze vluchten tot Hem!

Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.