Psalmen 36

1 Voor muziekbegeleiding. Van David, den dienaar van Jahweh. De zonde fluistert den boze haar inblazingen toe. In het diepst van zijn hart; Geen vreze Gods Staat hem voor ogen.

Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;

2 Want ze heeft hem met blindheid geslagen, Zodat hij zijn misdaad kent noch haat.

Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.

3 Het woord van zijn mond Is leugen en bedrog. Hij weigert, zich verstandig en goed te gedragen;

Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.

4 Zelfs op zijn sponde bedenkt hij nog slechtheid. Het verkeerde pad gaat hij op, En wendt zich niet af van het kwaad.

Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.

5 Maar uw goedheid, o Jahweh, reikt tot de hemel, En tot aan de wolken uw trouw;

Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!

6 Uw gerechtigheid is als de bergen Gods, Als de onmetelijke oceaan uw gericht. Mensen en dieren helpt Gij, o Jahweh;

Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

7 Hoe heerlijk is uw genade, o God! Daarom zoeken de kinderen der mensen Hun toevlucht in de schaduw uwer vleugelen;

Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

8 Zij verzadigen zich met het vet van uw woning, Gij laaft ze aan uw stroom van geneugten.

Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.

9 Want bij U is de bron van het leven, In ùw licht aanschouwen wij licht.

Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

10 Blijf uw goedertierenheid tonen aan hen, die U vrezen, Uw gerechtigheid aan de oprechten van hart;

Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.

11 Laat geen trotse voet mij vertrappen, Geen goddeloze vuisten mij slaan.

Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.

12 Maar waar de zondaars vallen, Laat ze daar liggen, en nimmermeer opstaan.

Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!