Job 22

1 Weer nam Elifaz van Teman het woord, en sprak:

Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

2 Handelt de mens soms ten bate van God? Neen, ten eigen bate is men wijs.

Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!

3 Heeft de Almachtige er voordeel van, als ge vroom zijt, Of profijt, zo ge onberispelijk leeft?

Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

4 Bestraft Hij u soms om uw godsvrucht, Daagt Hij u daarom voor het gerecht?

A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?

5 Is het niet om uw grote boosheid, Om uw fouten, zonder eind?

Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

6 Ja, zonder noodzaak neemt ge pand van uw broeders, En trekt de berooiden de kleren uit;

Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

7 Den dorstige geeft ge geen water, Den hongerige onthoudt ge zijn brood.

Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

8 Den man met de vuist moet het land toebehoren, En de gunsteling moet het bewonen;

A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.

9 Maar de weduwen zendt ge zonder iets heen, De armen der wezen slaat ge stuk!

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

10 En daarom zijt ge van strikken omringd, Plotseling verbijsterd van schrik;

Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

11 Is uw licht verduisterd, zodat ge niet ziet, Slaat de stortvloed over u heen!

Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

12 Woont God niet hoog in de hemel? Zie eens, hoe hoog de sterren staan!

Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

13 Maar gij besluit er uit: Wat kan God weten, Of richten door de wolken heen?

És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

14 Het zwerk is een sluier voor Hem, zodat Hij niet ziet, Hij wandelt rond op het hemelgewelf.

Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.

15 Wilt ge de weg van vroeger bewandelen Die de boosdoeners hebben betreden:

Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

16 Die vóór hun tijd zijn weggesleurd, Toen de vloed hun grondvesten wegspoelde?

A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

17 Die tot God durfden zeggen: Weg van ons! Wat kan de Almachtige ons doen?

A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

18 Hij had hun huizen met voorspoed gevuld, En Zich niet met de plannen der bozen bemoeid.

Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.

19 De vromen zien het met vreugde, De onschuldige drijft de spot met hen:

Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:

20 "Waarachtig, hun have vernield, Hun overvloed door het vuur verteerd!"

Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!

21 Verzoen u met Hem, dan leeft ge in vrede, Dan wordt uw rijkdom weer groot;

Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.

22 Neem de onderrichting aan uit zijn mond, En bewaar zijn woord in uw hart.

Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!

23 Wanneer ge vol ootmoed u tot den Almachtige bekeert, De ongerechtigheid uit uw tent verwijdert:

Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.

24 Dan zult ge het goud als stof gaan schatten, Het Ofirgoud als kiezel der beken.

Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

25 Want de Almachtige zal het fijnste goud voor u zijn, En stapels van zilver;

És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

26 Dan zult ge u in den Almachtige verlustigen, En uw aanschijn verheffen tot God.

Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

27 Dan zult ge Hem roepen: Hij zal u verhoren, En ge zult Hem dankoffers brengen;

Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

28 Onderneemt ge iets, het komt tot stand, En het licht zal uw wegen bestralen!

Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

29 Want Hij vernedert de trots, Maar redt, wie de ogen neerslaat;

Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.

30 Hij verlost den onschuldige: Door de reinheid uwer handen wordt ook gij dus verlost!

Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.