Job 29

1 Og Job vedblev at fremsætte sit Tankesprog:

És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:

2 Ak, havde jeg det som tilforn, som dengang Gud tog sig af mig,

Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;

3 da hans Lampe lyste over mit Hoved, og jeg ved hans Lys vandt frem i Mørke,

mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!

4 som i mine modne År, da Guds Fortrolighed var over mit Telt,

Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;

5 da den Almægtige end var hos mig og mine Drenge var om mig,

midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;

6 da mine Fødder vaded i Fløde, og Olie strømmede, hvor jeg stod,

midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.

7 da jeg gik ud til Byens Port og rejste mit Sæde på Torvet.

Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:

8 Når Ungdommen så mig, gemte deo sig, Oldinge rejste sig op og stod,

megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;

9 Høvdinger standsed i Talen og lagde Hånd på Mund,

vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;

10 Stormænds Røst forstummed, deres Tunge klæbed til Ganen;

előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.

11 Øret hørte og priste mig lykkelig, Øjet så og tilkendte mig Ære.

Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.

12 Thi jeg redded den arme, der skreg om Hjælp, den faderløse, der savned en Hjælper;

Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.

13 den, det gik skævt, velsignede mig, jeg frydede Enkens Hjerte;

Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.

14 jeg klædte mig i Retfærd, og den i mig, i Ret som Kappe og Hovedbind.

Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.

15 Jeg var den blindes Øje, jeg var den lammes Fod;

Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;

16 jeg var de fattiges Fader, udreded den mig ukendtes Sag;

apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.

17 den lovløses Tænder brød jeg, rev Byttet ud af hans Gab.

Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.

18 Så tænkte jeg da: "Jeg skal dø i min Rede, leve så længe som Føniksfuglen;

Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;

19 min Rod kan Vand komme til, Duggen har Nattely i mine Grene;

gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;

20 min Ære er altid ny, min Bue er altid ung i min Hånd!"

dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.

21 Mig hørte de på og bied, var tavse, mens jeg gav Råd;

Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.

22 ingen tog Ordet, når jeg havde talt, mine Ord faldt kvægende på dem;

Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;

23 de bied på mig som på Regn, spærred Munden op efter Vårregn.

s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.

24 Mistrøstige smilte jeg til, mit Åsyns Lys fik de ej til at svinde.

Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.

25 Vejen valgte jeg for dem og sad som Høvding, troned som Konge blandt Hærmænd, som den, der gav sørgende Trøst.

Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.