Job 33
1 Čuj dakle, Jobe, što ću ti kazati, prikloni uho mojim besjedama.
Azonban halljad csak, Jób, beszédemet és mind a szavaimra figyelj.
2 Evo, usta sam svoja otvorio, a jezik riječi pod nepcem mi stvara.
Íme, kérlek, megnyitottam számat, nyelvem megszólalt ínyemen.
3 Iskreno će ti zborit' srce moje, usne će čistu izreći istinu.
Szívem egyenessége az én mondásaim, s a tudást tisztán mondják meg ajkaim.
4 TÓa i mene je duh Božji stvorio, dah Svesilnoga oživio mene.
Isten szelleme alkotott engem, s a mindenható lehelete éltet engem.
5 Ako uzmogneš, ti me opovrgni; spremi se da se suprotstaviš meni!
Ha teheted, válaszolj nekem, sorakozz elém, állj ki.
6 Gle, kao i ti, i ja sam pred Bogom, kao i ti, od gline bjeh načinjen;
Lám, én olyan vagyok Isten előtt, mint te magad, agyagból szakasztattam én is.
7 zato ja strahom tebe motrit' neću, ruka te moja neće pritisnuti.
Íme, az én rettenésem nem ijeszt téged, és nyomásom nem nehezül rád.
8 Dakle, na moje uši rekao si - posve sam jasno tvoje čuo riječi:
Ugyancsak mondottad füleim hallatára, és szavak hangját hallottam:
9 'Nedužan sam i bez ikakva grijeha; prav sam i nema krivice na meni.
Tiszta vagyok, bűntett nélkül, mocsoktalan vagyok és nincs bűnöm;
10 Al' On izlike protiv mene traži i za svojeg me drži dušmanina.
lám, ürügyeket talál ki ellenem, tekint engem a maga ellenségének;
11 Noge je moje u klade metnuo, nad svakim mojim on pazi korakom.'
karóba teszi lábaimat, megvigyázza mind az ösvényeimet.
12 Ovdje, kažem ti, u pravu ti nisi, jer s Bogom čovjek mjerit' se ne može.
Lám, ebben nincs igazad, felelem neked, mert halandónál nagyobb az Isten.
13 Pa zašto s njime zamećeš prepirku što ti na svaku riječ ne odgovara?
Miért pöröltél ellene, hogy semmi szavával nem felel?
14 Bog zbori nama jednom i dva puta, al' čovjek na to pažnju ne obraća.
Mert egyszer beszél Isten, meg kétszer – nem látja meg.
15 U snovima, u viđenjima noćnim, kada san dubok ovlada ljudima i na ležaju dok tvrdo snivaju,
Álomban, éjjeli látományban, mikor mély álom esik az emberekre, szendergéskor a fekvőhelyen:
16 tad on govori na uho čovjeku i utvarama plaši ga jezivim
akkor megnyilatkozik az emberek füle előtt és fenyítésükre pecsétet tesz,
17 da ga od djela njegovih odvrati, da u čovjeku obori oholost,
hogy eltávolítsa az embert attól a mit tett s a férfiú elől a gőgöt eltakarja,
18 da dušu njegovu spasi od jame i život mu od puta u Podzemlje.
visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét attól, hogy fegyver által ne múljék ki.
19 Bolešću on ga kara na ležaju kad mu se kosti tresu bez prestanka,
S büntettetik fájdalom által fekvőhelyén, meg csontjainak legtöbbje állandóan;
20 kad se kruh gadi njegovu životu i ponajbolje jelo duši njegovoj;
s undorrá teszi előtte élete a kenyeret és lelke a kívánatos ételt.
21 kada mu tijelo gine naočigled i vide mu se kosti ogoljele,
Húsa lefogy, úgy hogy láthatatlan, s lekopasztattak csontjai, melyeket nem láttak;
22 kad mu se duša približava jami a život njegov boravištu mrtvih.
s közeledett lelke a veremhez és élete a halálthozókhoz.
23 Ako se uza nj nađe tad anđeo, posrednik jedan između tisuću, da čovjeka na dužnost opomene,
Ha van mellette szószóló angyal, ezer közül egy, hogy valljon az ember mellett egyenességéről:
24 pa se sažali nad njim i pomoli: 'Izbavi ga da u jamu ne ide; za život njegov nađoh otkupninu!
akkor megkegyelmez neki és mondja: nehogy a verembe szálljon, mentsd föl, találtam váltságot!
25 Neka mu tijelo procvate mladošću, nek' se vrati u dane mladenačke!'
Duzzad a húsa az ifjú erőtől, visszatér fiatal kora napjaihoz.
26 Vapije k Bogu i Bog ga usliša: radosno On ga pogleda u lice; vrati čovjeku pravednost njegovu.
Fohászkodik Istenhez, és kedvesen fogadja, riadás közt látja színét és viszonozza az embernek az ő igazságát.
27 Tada čovjek pred ljudima zapjeva: 'Griješio sam i pravo izvrtao, ali mi Bog zlom nije uzvratio.
Éneket mond az emberek előtt és szól: vétkeztem, az egyenest elgörbítettem, de nem bánt velem hasonlóan;
28 On mi je dušu spasio od jame i život mi se veseli svjetlosti.'
megváltotta lelkemet, nehogy a verembe szálljon, és életem láthatja a világosságot.
29 Gle, sve to Bog je spreman učiniti do dva i do tri puta za čovjeka:
Lám, mindezeket míveli Isten, kétszer, háromszor a férfival;
30 da dušu njegovu spasi od jame i da mu život svjetlošću obasja.
hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.
31 Pazi dÓe, Jobe, dobro me poslušaj; šuti, jer nisam sve još izrekao.
Figyelj, Jób, hallgass rám, légy csendes, majd beszélek én!
32 Ako riječi još imaš, odvrati mi, zbori - rado bih opravdao tebe.
Ha vannak szavaid, válaszolj nekem, beszélj, mert kívánom, hogy igazoljalak;
33 Ako li nemaš, poslušaj me samo: pazi, rad bih te poučit' mudrosti.”
ha nincsenek, hallgass te reám, légy csendes, és majd tanítlak bölcsességre.
